Ha van abszolút amerikai típusú ünnep, akkor az a hálaadás, amely az elmúlt hét csütörtökjén volt idén esedékes. Eredete könnyen elmondható: az első telepesek az első sikeres év lezárásakor megünnepelték, hogy túlélték a kalandot, mely hazájuk (Európa) elhagyását jelentette, sőt képesek az Újvilágban is helyt állni. Alázatos puritánokról van szó (az a benyomásom, hogy a vallás és az új földrész újszülött államának filozófiája tökéletesen harmonizált egymással), szóval a sikert elsősorban Istennek, ill. az általa teremtett természetnek adtak hálát.

Persze mára ez is inkább "csak" egy családi ünneppé devalválódott. A hangulata valahol a nemzeti ünnep és a karácsony között van. Ilyenkor elvileg összejön a tág értelemben vett család, például rendkívül alkalmas arra, hogy az aggódó és kritikus örömszülők jobban megismerjék csemetéjük jövendőbelijét. De persze egyúttal ez egy szép hosszú hétvége is egyben a karácsonyi hajcihő előtt. (Számomra megbocsájthatatlan az a giccsparádé, amit az amcsik a karácsonnyal tettek. És állítólag az egy mélyen vallásos ország! Ennyit a puritanizmusról...)

Graphics for Myspace

Igazán egyszer játszottam még csak azt, hogy hálaadás van Budapesten is. Tavaly Dyson barátom unszolására beszereztük a Magyarországon is beszerezhető hozzávalókat, és kinézetre nagyon jól sikerült imitálni a dolgokat. Bevallom, nekem kicsit strapás volt, de végülis megérte. Nem nagyon szeretem a gesztenyemasszát (bizony, azzal töltöttük a bébipulykát), de csodálatos módon nem rontotta el. (Azt hiszem, a generációm egyik nagy undorforrása a gesztenyepüré. Még senkivel sem találkoztam, aki szereti ezt a műanyag-granulátum kinézetű gyurma-ízű izét. A pirított szelídgesztenye egész más történet.)

Idén visszatértünk a saját kiötlésű, magyarabb ízlésvilágot hordozó pulykához. Nem részletezem, a pulykasütés annyira nem érdekes foglalatosság. Elég annyi, hogy jó volt.

Aztán végre elkapott az adventi hangulat. Az a típusú ember vagyok, akinek már augusztusban kész karácsonyi költségvetése és listái vannak. (Melyektől persze eltér.) De idén valahogy még a morfondírozás sem vette kezdetét. Egészen tegnapig. Mondhatni véletlenül ültem be a kocsiba. Már a karácsonyfám dizájnja is ki van találva. (Ó, lélegzetelállító lesz! Ha tudnék fotózni, be is tennék az olvasók örömére képeket.) Az ajándékok kb. 40%-át is megvettem már, teljesen spontán módon. (Ezt nevezik impulzusos vásárlásnak, azt hiszem.)