A popzenei giccs csimborasszója a címben említett Stevie Wonder & Paul McCartney dal. Magyarul a Pély Barnabással gazdagított Roy és Ádám énekelte Feketén a hófehér címen. Ebben a számban a szövegíró a rasszok közötti megbékélést a zongorabillentyűkhöz hasonlította, vagyis hogy a fekete és a fehér billentyűk kiegészítik egymást, nem konkurálnak.

Ehhez hasonló "fecsegés" jelent meg a Heti Válasz legutóbbi számában. A magyar közélet két legvitatottabb női politikusa "csapott" össze: Morvai Krisztina és Mohácsi Viktória vitázott egymással három oldalon keresztül. Illetve csak csapott volna össze, vitázott volna... Az egyébként nagy formátumú rovat (szerkeszti Stumpf Dávid András, sorry) újra csak két párhuzamos monológot mondott föl. Tizenöt mondatonként fölváltva.

Pár hónappal ezelőtt hasonlóan vártam Vágó István és Fábry Sándor beszélgetését, de az is ugyanilyen csalódás volt, mint a szélsőségesség dámáinak vitája.

Mohácsi Viktória végig a kettős mérce mentén beszélt a cigányságról. Megengedve magának olyan értelmetlenségeket, hogy kvázi Göncöl Katalint börtönbe kéne zárni, mert az általa szerkesztett kriminológiai tankönyvben szerepel az a kifejezés, hogy cigánybűnözés. (Hűha, most itt is szerepel!) Ez körülbelül olyan dolog, mint lemengelézni azt az orvost, amelyik kimutatja, hogy bizonyos betegségekre a fekete populáció hajlamosabb. (Pláne, hogy amennyire tudom, a modern kriminológia nem genetikai alapon használja a bűnös szót.)
Néha arról beszél, hogy ő mennyi mindent akart, de a kormány nem engedte. Talán pont az a politikus dolga, hogy a jó elképzeléseket végigvigye, meggyőzze a döntésre megválaszottakat. Szóval nem biztos, hogy okos azzal érvelni, hogy azért eredménytelen a cigánypolitika, mert a tisztelt politikusnő nem tudja elérni a szándékait. Nem baj, az SZDSZ egyelőre úgysem álmodozhat az Európai Parlamentről.
Az egyetlen értékelhető, bár nem újszerű gondolat Mohácsi szájából :úgy fejtette meg a Jobbik indulatának okát, miszerint a Jobbik nem a cigányokra haragszik, hanem a tehetetlen hatalomra. De azért nem kell Gyurcsányt lenyakazni, még szép, hogy fél éve még koalíciós partnerek voltak. És különben is sikerült volna bármilyen intelligens gondolatot széttiporni azzal, hogy végsősoron Hitler is az emberek akaratát teljesítette...

Morvai Krisztinánál becsülendő, hogy eleinte próbált beszélgetni. Furcsa dolog, de ha az ember csak olvassa ennek a nőnek a szavait, akkor valahogy rokonszenvesebb az egész. Lehet, többet használna az ügyeinek, ha személyesen nem nyilvánulna meg, bár az archiány minden politikai tömörülést sújtó tünet.
Szóval Krisztina próbált először megértő és empatikus lenni, de ez a kriminológiai tankönyv dolog nála is kiverte a biztosítékot, és onnantól fogva nem is fogta magát vissza. A szokásos nagyon okosnak vélt Morvai-futamokat hallhattuk a szokásosnál lágyabb hangszerelésben. Ez egyébként Morvai új trükkje, próbál nagyon empatikusnak látszani a cigányokkal szemben, azért ezt még gyakorolnia kell.

A beszélgetés szokatlanul békés volt, és csak időnként, valószínűleg csak a jó szerkesztésnek köszönhetően kapcsolódik a két mondanivaló egymásba. Ennél csak az bosszantóbb, hogy semmi sem derült ki ebből a cikkből. Fölösleges szócséplés volt az egész. De erről nem a Heti Válasz tehet, mert szerintem ez a rovatuk, és főleg az, hogy meg tudnak szervezni ilyen találkozókat, nagyon jó. Kommentár nélkül - nem tudom, hogy ez-e a szándék - pedig remek pillanatkép arról az alapvető kommunikációs diszfunkcióról, amely miatt a teljes mai, magyar politikai paletta alkalmatlan, a friss gondolatokra való képesség hiányáról.