Tudom, manapság sikk őt egy nevetséges pedofilnak tartani, aki valahogy megúszta a büntetést, én mégis mellette állok.

Persze nem tudhatom, hogy az egyébként ma 50 éves egykori popsztár mit tett és mit nem tett. Ezért is írtam így a címet: ez csak hit.

Ez a hit egyrészt szól annak a csodálatos művésznek, akit már nagyon hosszú ideje nem látunk. De akire minden magára valamit is adó pop-rajongó emlékszik. Michael Jackson fénykorában ugyanis megalkotta a pop etalonját. Fantasztikus számokat vett fel különleges, összetéveszthetetlen hangján; emlékezetes, ma már műfaji alapvetésnek számító klipeket forgatott hozzájuk; aztán világsraszóló, látványos koncertkörútakat énekelt, táncolt végig.

Már több mint tíz éve nem látjuk ezt a Jackót, és nekem személy szerint nagyon hiányzik.

Fölösleges volna karrierjének mérföldköveit fölsorolni, mindenki tudja ezeket. Lehet, hogy nem lexikoni pontossággal, mégis legtöbb munkáját mindenki hallotta már. Zenetörténelmet írt, megmutatta, a pop nem csak locsi-fecsi rágógumi-zene. Hogy a fülbemászás és az igényesség nem zárja ki egymást. Kreativitásának, fantáziájának, és nem utolsó sorban profizmusának és tehetségének határa csak a csillagos ég volt.

Aztán ez az élet tönkrement. Megintcsak fölösleges szócséplés lenne hosszan értekezni botrányairól, furcsaságairól. A kiváló Dangerous c. lemez után Michael Jackson varázsa szép lassan szertefoszlott a világ előtt. Először csak plasztikai műtétei miatt gúnyolták, aztán kiröhögték önmagának állított monumentális szobrát, melyet a History album kapcsán helyezett el a budapesti Hősök terén, végül a társadalomra veszélyes pedofil képe rajzolódott ki. Utóbbi kapcsán lerángatták trónjáról: a santa monicai bíróság előtt kellett felelni tettéért. Bár abszolút nem értettem volna egyet Jackson börtönbüntetésével, mégis nagyon meglepett, hogy az esküdtszék fölmentette.

És itt vissza is térnék arra, hogy miért hiszek Michael Jackson ártatlanságában. A dologról az a sokat idézett, és nagy port kavart interjú győzött meg, melyet egy angol tv riportere készített Jackóval.  A fickó a leggusztustalanabb firkászi hagyományokat követve csőbe húzta Jacksont, aki nem tudta magát megvédeni az agresszív, provokatív és manipulatív kérdésekkel szemben. A riporter azzal jelentkezett Michaelnél, hogy készítsenek egy közös dokumentumfilmet a művész életéről. Jacko valószínűleg kapott az alkalmon, ekkor már nem mentek olyan jól az eladásai.
Beengedte a riporter neverlandi otthonába, és tőle valóban szokatlan őszinteségről beszélt mindenről. Sok érdekes dolgot mondott. Ha nem egy habzószájú őrültet akartak volna bemutatni, kiderült volna, sokkal több dologgal van tisztában a popsztár, mint gondolták volna. Ilyenkor egy tisztességes újságíró leáll, és belegondol, mekkora teljesítmény volna ezt az űrlénynek látszó embert elsőként többé kevésbé normálisnak bemutatni. De a riporter úgy döntött, hogy egyszerűbb rámenni a pedofil elmebeteg vonalra. És addig kínozni Michaelt a szokásos baromságokkal, amíg elveszíti a türelmét, és elkezd hülyeségeket beszélni.
Ha az ember végignézi Jackson mimikáját, testtartását a beszélgetés során, akkor a testbeszédben laikusként is látja az árulás pillanatát. Jackót becsapták, és most bent van a kelepcében. Sajnos nem tudott kiszabadulni.

Amikor a konkrét esetre terelődött a szó, Michael egy pillanatra legyőzi ellenfelét. A riporter megkérdezte, tényleg egy ágyban aludt a gyerekekkel. És Jacko megmondta, hogy igen. Nem kertelt, nem beszélt mellé. A riporter érezte, nyeregben van. Meg is engedett magának egy erkölcsi prédikációt, ám Michael erre is tudott érdemben reagálni. Elmondta, hogy a riporter a hülye, mert neki az ágyról csak a szex jut eszébe, miközben ágyból tv-t is lehet nézni, kekszet majszolni tejjel meg csak ágyban az igazi.
És miközben Michael Jackson megközelítése sokkal emberibb, egyúttal a végső csapás önmagára. Az Amerikában uralkodó protestáns fundamentalizmus ugyanis nem ismeri ezt a kiskamaszos lazaságot. Csak annyit hallottak meg az egészből, hogy Michael Jackson, a felnőtt férfi tizenéves fiúkkal feküdt az ágyban, kész. Az ember, ugyebár, fegyelmezett puritán: asztalnál evés, ágyban szex (természetesen kizárólag szaporodási céllal)!

A történet innentől ismert. Két dolog azért érthetetlen maradt számomra: az egyik a helyi ügyész vérszomjas viselkedése. Valamiért presztizskérdést csinált a szerencsétlen, mentálisan kicsit tényleg sérült egykori popikon elítéléséből. A másik Jackson magatartása a bíróság előtt. Nem értem, miért viselkedett úgy, mintha teljesen holdkóros lenne. Az interjúban hosszan beszélt az életéről, ha eltekintettünk a külsőségektől, akkor egy majdnem normális embert láttunk. Ezt a bíróság előtt sem ártott volna...

Felmentése után az amerikai sajtó mindent megtett, hogy tovább rombolja Jackson maradék nimbuszát. Leírták róla, hogy manapság egy arab szektával barátkozik, ez a hazaárulás diszkrét báját sejteti. Aztán azt is, hogy anyagilag tönkrement, és Neverlandet is el kell adnia. Az utolsó hír szerint egy arab szultán vendégszeretét élvezi.

Valószínűleg sosem jut már vissza a csúcsra, hírnevét nem tudja már helyreállítani Amerikában, és lemezeladások szempontjából a hazai piac számít. Ha adna a véleményemre, akkor valószínűleg nem jelenne meg többet a nyilvánosság előtt, és bízna abban, hogy idővel a zenéjére emlékeznek, mert arra nagyon is érdemes.