Itt az ideje a nagy bevallásnak: nagyon nem szeretem a nyarat.

Az elsődleges ok az időjárás. Azok közé az emberek közé tartozom, akiknek 20 fok fölött már melegük van, és ami ennél is rosszabb, izzadásra is hajlamos vagyok. Persze ez alkati dolog, igyekszem alkalmazkodni hozzá. A lakó- és munkahelyemen ventilátorok könnyítik a szörnyű hőmérsékletek elviselését.
A napsütést sem szeretem túlzottan, mivel fényérzékeny a szemem. Szóval, ha tehetem nem mozdulok ki az árnyékból.

Nem szeretem továbbá a szabadságolásokat. Persze mindenkit megillet a jól megérdemelt pihenés, mégis alig van pótolható ember, ahogy megfigyeltem. Ha tudják (márpedig tudják, a legtöbb munkahelyen szabadságtervet kell készíteni), ki mikor megy szabadságra, akkor miért nem készülnek föl erre az időszakra?

Persze én azért is értetlenkedem, mert nem járok nyaralni. Azt sem szeretem igazán. Két éve még barátokkal eltöltöttünk pár napot Balatonfüreden, de hogy őszinte legyek, már ez sem dob(na) föl igazán. Amiko először voltunk ott 16 évesen, még egész más életet éltünk. Ma már többségünk dolgozik, van olyan is, akinek komoly kapcsolata van... Nem túlzottan kivitelezhető ez már tehát.
Általában az utazás számomra akkora stressz (a munkában is az fáraszt a legjobban, hogy el kell ide jönni), hogy maga az ottlét valahol már nem éri meg.
És kicsit nyomasztanak a régi, családi nyaralások emlékei is. Valahogy mindig úgy alakult, hogy összeveszett valaki valakivel. (Általában az apám velem.) Ha manapság az anyámmal mennék, az meg nekem nagyon unalmas lenne, mással meg kivel menjek...? Szóval inkább nem erőltetem.
És bevallom, sajnálom erre költeni a pénzemet. Jobban szeretek vásárolgatni...

Szóval a üdülés kilőve, de Budapest így is elég kellemetlenséggel kínozza a lakóit. Egyrészt az útlezárások, a tipikus nyári program minden fővárosinak. Engem szerencsére nem nagyon érint. Amibe viszont többször is beleütköztem: a lezárt Lánchíd. Mert a város vezetése úgy gondolja, attól élhetőbb és kulturáltabb lesz Budapest...
A közlekedési gondokat csak tetézik a nagyszámú kerékpáros. Már írtam róla, hogy egyes biciklisták milyen udvariatlanok és veszélyesek a gyalogosokkal szemben. Ha többen vannak, több köztük a bunkó is.

A nyár - pont a zimankó hiánya miatt - alkalmas a szabadtéri fesztiválok megtartására is, így a Szigetére is. Nekem a Sziget nem túl szimpatikus rendezvény, de ez csak előítélet, mert sosem mentem ki. De pont azért nem jártam ott, mert nagyon nem vonzott. Agorafóbiás is vagyok, pórisabban szólva nagyon nehezen viselem a tömeget. Ez már eleve visszatart. Bár elismerem, néha kifejezetten izgalmas koncertek is vannak (csak az idei választékból: R.E.M., Sex Pistols, Alanis és persze a nagy német kedvenc, Die Ärzte, amiért külön vérzik a szívem), a beugrót mindig sokalltam. (Már megint ez a zsugoriság...) Másrészt engem határozottan megrémiszt az a viselkedésforma, amiért a szigetlakók kimennek. Nevezzenek bár besavanyodott vénkisasszonynak, valahogy nem tudnám magam jól érezni, ha napokig nem tudnék rendesen tisztálkodni, ha sok bódult állapotú ember között kellene szórakoznom, ha sártengereken keresztül jutnék csak el A-ból b-be.
Aztán ott vannak például a Kordáék. A magyar könnyűzene abszolút hanyatlásának tartom, hogy ilyen pákól, benedek bácsi és kiöregedett táncdalénekesek ennyi embert vonzanak. Egyszer vicces volt, de minden évben?
Régebben testvérem is minden évben kiment egyik nap. Ma már ő is távolmarad, többek között a fönti okok miatt. Ezek szerint aki járt már ott, annak is lehet belőle elege.
És a fő ok, amiért a Sziget ellenszenves: a körülötte zajló médiacirkusz. Egyszerűen nem érdekel, mi történik ott! És még a királyi Híradó is bekapcsol egy unalmas riportert, aki elmondja, hogy az Iron Maiden milyen jó volt. Azt látom ebben, hogy egy csomó már nem tini így próbál a mai fiatalok előtt is jófej maradni, hogy odavan a Szigetért.

És alig lesz vége a Szigetnek, máris jön augusztus 20. Repülőversenyestől, tisztavatásostól és persze tűzijátékostól. Nekem ezek sem hiányoznak, de ha valakinek örömet okoznak, annyi baj legyen. De van egy fogadalmam, amit egész jól be tudok tartani az utóbbi években. Tűzijátékot vagy élőben vagy sehogy. Mi értelme van a tv-ben nézni?

Lassan egyébként vége lesz a nagy szenvedéseimnek, mert beköszönt az ősz. Mindig van egy olyan reggel, amikor ugyan még nyár van, de elősör érződik az ősz jövetele. Ma ilyen volt, ez már önmagában jó érzés.

De aztán majd jön a tél, és akkor meg ónos eső lesz meg hótorlaszok. Szörnyű!