Rendhagyóan zajlott főzőversenyünk utolsó fordulója. Eddig ugyanis minden versenyző saját otthonában (többé-kevésbé) látta vendégül a konkurenciát, ám eheti indulónk a gödöllői kastély parkját választotta helyszínül.

A Pekingi olimpia bűvöletében, ill. a kínaiak iránti tisztelet jegyében Kína volt a piknik témája. A menüsort is e szerint állították össze, és az atmoszféra is ennek volt alárendelve.

A versenyző rendkívül nagy gondot fordított a hitelességre. Nem kis áldozatot vállalva alkotta meg azt a hangulatot, amely lefegyverző volt.

A menüsor tavaszi tekerccsel kezdődött. Be kell valljam, még sosem ettem azelőtt "házi" tavaszi tekercset. A versenyző ráadásul vakrepülésbe bocsátkozott, mert nem ismerte korábban ezt a fogást. De legalább nem zavarta meg a korábbi tapasztalat. Nagyon jó ízű volt, hiába félt tőle, ez sikerült véleményem szerint a legjobban.

Ezt az erős felütést követte a kínai stílusú csirkesaláta, melyet kínai kel ágyon szolgált föl az alkalmi szakács. Két részből állt: egy zöldségkeverékből, melyben tipikusan ázsiai ízek keveregtek - kavarogtak, ill. a csirkés ragu, amely sajnos sikított volna egy kis folyadék után. Nem volt száraz, csak a szósz kissé megdermedt, és ezáltal az egész egyfajta masszává alakult át. Félreértés ne essék, jó ízű masszává. Ám pont az a könnyed, leveses állag hiányzott, amely miatt én a kínai konyha nagy rajongója vagyok. De ez a mester gyakorlatlanságának tudható be.

A desszert gyümölcssaláta volt, amely majdnem tökéletesre sikeredett, ha azok a fránya alma- és barackdarabkák kisebbek és "érettebbek" (értsd: a saláta jobban összeérett volna ezekkel is), akkor nem lehetne kritizálni.

Összességében nagyon kellemes ebédet kaptunk. Különösen azért voltam, lenyűgözve, mert vendéglátónk egymaga még csak zacskós levest főzött korábban, és azt sem túl gyakran. Ehhez képest szinte kifogástalan menüvel várt minket. Szerintem tehetséges.

Mivel a verseny lezárult, elmondhatom, hogy 9 pontot adtam neki. A levonás nem lényegi, de a kisebb hibákból fakad.