Csütörtökön bedobtak egy szórólapot, hogy egyik kedvelt ruhaboltomban végkiárusítás lesz, az üzlet végleg bezár.

Így pénteken, munka után már ott is voltam. Hosszú ideje nem voltam elégedett a bolt által nyújtott szolgáltatással. Ez az üzlet ugyanis egy német divatcég magyar leányvállalataként működött. A neten bármikor meg lehet nézni, éppen mit tartalmaz az aktuális kollekció. Ehhez képest a magyar változat szegényes kínálattal várta a vásárlókat.

De nem volt ez mindig így. A boltra 2002-ben figyeltem föl. Pont a sokoldalú választék és a szakszerű, udvarias személyzet miatt szoktam oda. A két említett szempontból már az egyik megvalósulása nagy szó, de a kettő együtt fehér holló.
Rendszeresen kaptam friss katalógusokat, melyekből rendelni ugyan nem lehetett, de már előre kinézhettem, miért megyek.
Általában elégedetten távoztam, és a magas árak ellenére is arányosnak éreztem az üzletet.

Aztán történt valami, ami tipikusan magyar. A cég vezetése szétszakadt, és akik kiváltak, új üzleteket nyitottak máshol. A kedvenc boltom meg egyre alacsonyabb színvonalon működött. Egyrészt egyre szegényesebbek lettek a kollekciók, másrészt állandósult két eladónő (régebben öten voltak), akik tojtak az ember fejére, sőt közönséges diskurzusukkal abszolút kilógtak a bolt imidzséből, amely nem volt soha túl elegáns, de nem is a kínai piac bálás póló-boltjának a szintje. Régebben kellemes, halk (!) zene szólt, most ennek a két műkörmözött némbernek az üres locsogása. A fair play nevében el kell mondani azért, hogy udvariatlanok nem voltak, csak buták.

Nem csoda, hogy unatkoztak. Sokszor egyedüli vásárlóként csámborogtam a sok unalmas, vénasszonyos alapdarab között. Régebben az üzlet nagy előnye volt, hogy mindenféle igényt kielégített. Aki egyszínű T-shirtöt akart, az is megtalálta a számítását; aki műszőrme bundát, az is. Mostanra a kicsit rizikósabb darabok teljesen eltűntek, és a leghűségesebb vásárlók, mint például én is, átszivárogtak a másik cég boltjaiba. Ott képesek voltak fenntartani a színvonalat szerencsére.

Augusztus 24-én bezárja kapuit hát az az egykori divat-szentély, ahol én is rákaptam a vásárolgatás ízére. De ez a három hét már nem egy szebb napokat látott, de még mindig kívánatos díva érzékeny búcsúja lesz a közönségétől, mint a tegnapi újfent "sikertelen" vásárlásom után kiderült, hanem mintha csak lekapcsolnák a lélegeztetőgépről a menthetetlen beteget. Kicsit gyászolom.