My Blueberry Nights - A távolság íze -filmkritika

Szép film. Kedves, hangulatos, kellemes. Majdnem elég ennyi is. Egy ilyen nyári délutánra, amely végre elhozta a várva várt felüdülést, ideális. Mint film, elég közepes.

De nem a látványvilága. Az ugyanis nagyon csinos. Mindenki, még az alkoholista zaklató is, szép. A színek mélyek, élénkek. A kép éles és tiszta, minden tárgy a helyén van, a kompozíciók tökéletesek.

Továbbá a zene is kiváló. Főleg a főszereplő Norah Jones számai hallatszanak, úgyhogy ez is rendben van.

Sajnos ez már a forgatókönyvre nem igaz. Vagyis túl igaz. Nem igazán vannak konfliktusok, illetve könnyedén oldódnak meg. Az is, amikor az alkoholista zaklató le akarja lőni az őt elhagyó feleségét. De végül nem teszi meg (eddig ez jó is), aztán részegen balesetet szenved. Rettentő sablonos, és nem is illik ebbe a finoman melankolikus filmbe.

A romantikus kerettörténetbe ágyazódik bele két epizód. Mindhárom helyszínt Elizabeth személye köti össze. A rendezői koncepció nyilván az volt, hogy három alteregót jelenítsenek meg. Ezt a komoly színészi feladatot a csodaszép, és nagyon szimpatikus Norah Jones sajnos nem tudja megcsinálni. Az ő interpretációjában Elizabeth végig egy kedves és okos lány, akivel mindenki barátkozni akar.

Az első epizód a már említett alkoholista és neje körül bonyolódik. Elizabeth bárpultos, itt ismeri meg az alkoholistát, aki nem tudja földolgozni, hogy fiatal, csinos felesége elhagyta. A történet nem túl eredeti, és ábrázolásmódja sem az. Elhibázott dolog az alkoholistát túl pozitív fényben feltüntetni, míg feleségét gonosz lotyónak ábrázolni. Igaz, ezen később kicsit korrigálnak, mégis mindenki utálja a nőt, aki legalább ki akart törni ebből a rossz házasságból, míg férje csak piálni tudott, aztán gyáván meghalni.

A második epizód Las Vegas alsón játszódik. Elizabeth egy kaszinóban dolgozik. Itt ismeri meg a szeles kártyáslányt, aki épp pechszériája kellős közepén tart, és mindent elveszít. Aztán elkéri Elizabeth spórolt pénzét is. Ha elveszti, akkor neki adja gyönyörű Jaguárját. Így hát Elizabeth még elviszi egy utolsó körre az autó eredeti tulajdonosát, mielőtt továbbáll. Ám Las Vegasba érve kiderül, a kártyás lány apja meghalt, és ő pedig emléknek meg akarja tartani a kocsit.
Végül elmondja, nem is vesztett, csak annyira kellett neki a támogatás ehhez az úthoz, hogy kicsit átvágta Elizabethet. Végül vesz Elizabethnek egy használt kocsit a nyereményből.

Ez a két sztori nem rossz. De alapvetően a kiváló színészi játék miatt állja meg a helyét. Rachel Weisz még sosem volt ilyen romlott femme fatale, úgy látszik az egész lényén volt férjének megvetése, hogy egy hanyag tincs végig eltakarja az arcát. (Alig lehet felismerni.) Férje, a szintén kiváló David Strathairn, például képes két "szerepet" játszani, a józan, magabiztos rendőrt nappal, és éjszaka a tökrészeg, megfáradt kocsmatölteléket.

A második történetben Natalie Portman, a hivatásos kaméleon, brillírozik. Valósággal lejátssza Norah Jones-t, aki mellékszereplővé válik saját életében. Az ő külsejét is úgy megváltoztatták, hogy alig lehet ráismerni. Natalie Portman valószínáleg mindent el tud játszani.

A film legrosszabb vonala a kerettörténet. A lány bemegy a sarki kajáldába, és összebarátkozik a jóképű, angol, törött szívű tulajjal (Na persze!). Minden este ott rinyál egy másik férfiról a pasinak, aki alig tudja leplezni vonzalmát iránta (Ebben speciel profi Jude Law). Végül az utolsó estén a pulton alvó lányt megcsókolja. Aztán csak képeslapokat kap tőle tíz hónapon keresztül. Hát nem tudom, ha én Jude Law lennék, azért más nőket is meg tudnék szerezni. Akkor is, ha kicsit slamposan áll a hajam, és a ruhámból is ömlik a sült krumpli illata. Norah Jones (akit énekesnőként imádunk!!!) sajnos nem tudja megértetni a nézővel, miért vár rá olyan rettenetesen ez a pasi.
Végül Elizabeth visszatér, de már semmi sem olyan, mint volt. Ettől még csókolóznak, de - és ezért dicséret illeti a film készítőit - ez lehet búcsúcsók is.

Két mínuszpont (nem a film eredményéből):

1. a cím fordítása teljesen félrevisz, és értelmetlen is egyúttal. Azért Blueberry nights (Áfonyás éjek - jó giccses nyersfordításban) arra a hasonlatra utal, amit az angol vendéglős mond a lánynak. Vagyis nem azért marad meg az áfonyás pite, mert rossz, hanem mert nem kéri senki. A távolság íze túlokoskodás. Vagy meghagyják az eredeti címet (és nyugodtan megtehették, erre olyanok ülnek be, akik értik ezt a kapcsolatot), vagy kitalálnak valami jót. Mondok egyet: Édes életek. Ez még a magyar címadási metódusba is passzol.
2. a Puskin mozival általában elégedett vagyok, de tegnap eléggé elrontottak valami zúgással egy szép, lassú jelenetet, amely teljesen néma volt, illetve lett volna.

Értékelés: 6/10 (5 lenne, ha vége nem lenne olyan, mint amilyen.)