Ahogy írtam tegnap, a spanyolok győztek, mert jobbak voltak.

A német csapat ugyan jobban kezdett, és voltak erős pillanataik, de összességében a spanyolok lehengerlően játszottak.

Remek helyzeteiket ugyan nem túl nagy hatásfokkal használták ki, viszont védelmükön egyszerűen nem lehetett átjutni.

A meccs nagyon színvonalas, élvezetes és fair volt.

Egyébként ezek a jelzők az egész EB-re igazak. Nagy megkönnyebbülés volt látni, hogy az erőszakos, sztárkodós unalmas foci eluralkodását felváltja újra a szép, elegáns, technikás játék. Ebben nagy szerepe van annak egyrészt, hogy a kifejezetten csúnya futbalt játszó angolok (például a síkhülye mozdony Rooney, vagy az öregecskedő Beckham) nem jutottak ki, és hogy a portugálok (élükön a gusztustalan C. Ronaldóval), a franciák (hogy lehettek vb- és eb-győztesek is?) és a nagyképű, de béna olaszok kiestek hamar.

A döntőt nyugodtan vártam, mert bár a németeknek szurkoltam, nem számítottam igazán a győzelmükre. Másrészt, a spanyolok tényleg a leges legjobb csapat. Elképzelhető, hogy az egész világon.

Szép emlék marad ez az EB, mert mégsem veszett el az örömteli játék a sztárgázsik világában sem.