A másik Boleyn lány - filmkritika

A film szerencsére már az új generációs kosztümösök közé tartozik. Az utóbbi években szakítottak azzal a több évtizedes hollywoodi szemlélettel, hogy aki régen élt, az legfeljebb ármánykodó gonosz volt, de egyébként erkölcsös, tiszta életű. (Ellentmondás? Naná!)

A másik Boleyn lány szinte összes szereplője gyarló. Mozgatórugóik egyszerű: hatalom, vagyon és persze szex. A film globális témája nem annyira a romantika, mint ahogy - szerintem tévesen - a forgalmazó szeretné kiemelni, hanem sokkal inkább annak ábrázolása, ki hogyan éri el céljait, ill. ki meddig mer elmenni.

A történet történelmi köntösbe van ágyazva: a XVI. sz. eleje, Anglia, a fiatal VIII. Henrik uralkodik. A Tudor-ház hatalmát egy fiú trónörökös szilárdítaná meg, ám ő soha sem születik meg. A királynak szüksége van egy nőre, aki képes neki egészséges fiút szülni. Így kerülnek a Boleyn lányok az udvarba. Innentől kezdve versengenek a király kegyeiért. Mary, aki elsőként jut be a király hálószobájába, egyszerűbb teremtés. Kedves, jó lelkű és naiv. Remek feleség vált volna belőle.
Mégis a hűséges hitvesnek alkalmatlan Anne veteti el magát a királlyal.

A film a két lány versengését akarja a középpontba helyezni, ez azonban koncepcionális hiba. Mary ugyanis nem akar versengeni. Nincsenek különösebb ambíciói. Csak azért megy bele mégis kezdetben, mert szerelmes lesz a királyba. De ő a férjének kinézett vidéki senkibe is szerelmes, aztán az udvaroncba is, akivel később letelepednek újra vidéken. Mary-t erkölcsösnek akarják mutatni, pedig csak egyszerű. Nem nehéz egyébként úgy erkölcsösnek látszani, ha az embert nem kísérti semmi. Vannak emberek, akik születésüknél fogva az everybody's darling kategóriába tartoznak. Ilyen Mary is, így nem nehéz.
A verseny ellen szól az is, hogy Mary az első problémánál föladja. És még provokációval sem lehet visszahozni a kedvét, hiába probálja ezt nővére.

Anne egész más. A film hivatalos leírása szerint a hatalomvágy hajtja, de a filmből nem egészen ez derül ki. A hatalom számára nem a politikai hatalmat jelenti, hanem a személyek fölötti hatalmat. Egyszerűen tetszik neki, hogy a király a markában van. Tetszik neki, hogy nemet mondhat a királynak, hogy rágathatja vele a küszöböt. Ő nem akar sem a haszonleső családja felemelkedésén mesterkedni (sőt, többször keresztbe is tesz nekik, sem valamiféle világmegváltást megvalósítani.
Nem kényelmes neki a hagyományos női szerep (jónak és engedelmesnek lenni, szerényen, lesütött szemmel hallgatni stb.), ill. nem is látja benne jónak magát, ezért inkább föltalál magának egy másikat. Ez a felettébb új nőtípus izgatja Henriket. Nem vagyok benne biztos, hogy ez valós szexuális izgalom-e, vagy csak azért lesz szex a vége, mert ez az a terep, ahol Henrik egyértelműen dominánsabb. (Hiszen azt feltételezi, hogy Anne szűz, habár tényleg nincs sok tapasztalata.) Van egy olyan érzésem, hogy azért hajlandó mindent kockáztatni, mert nem tudja elviselni, hogy a nő játszik vele. (Jó kontraszt ehhez szerelmi jelenete Maryvel. Mary tökéletesen hajtja végre a feladatot: szendén ül az ágy szélén, és aztán hagyja engedelmesen, hogy történjék, aminek történnie kell.)
Végül Henrik megerőszakolja Anne-t, mindenki tudja, hogy a nemi erőszak a hatalomról szól, a szex csak eszköz.

Anne végül saját ambíciójába bukik bele. Kulcsfontosságú magyarázat, szinte jóslat, erre a film elején a vadászat. Anne kockáztat, hogy becserkésszen egy elérhetetlen vadat. Az eredménye ennek az, hogy a király megsérül, és az egész család majdnem kegyvesztett lesz. Gyakorlatilag csak megismétlődik ez.
A király büszkesége megsérül. Elhamarkodottsága miatt nagyobb hatalmi káosz van kialakulóban, mint az örökös-kérdés miatt. Bűntudatát enyhítendő kapva kap az alkalmon, és kivégezteti Anne-t.
A rendező bravúrja, hogy a néző szinte úgy érzi, jogos volt a büntetés. A néző végigmegy azokon a fázisokon, amelyeken Henrik is végigmegy. (Jó, lefeküdni talán nem akar vele.) Eleve szimpatizál vele, aztán nem érti, miért rontja el a vadászatnál, később csodálja sziporkázó szellemét, és nagyon-nagyon megkedveli. Aztán megunja örökös fondorlatait, sőt megundorodik az egyre eszelősebb nőtől, aki attól sem riad vissza, hogy eltitkolt vetélése után saját testvérétől kéri, ejtse teherbe. Ez nem történik meg, de emiatt emelnek vádat ellene később. Ez egyúttal a kijózanodás pillanata is. De ekkor már késő.

A film izgalmas, érdekes történetszövésének méltó párja a bámulatos látványvilág. Persze a reneszánsz divat mindig hálás téma, mégis különösen szépek a képek. A kezdeti képek élénk színeit (valaki azt írta, mediterrán hangulatú) a film sötét végére sötét színek váltják föl. Lélegzet elállító képi megoldás Anne visszatérte Franciaországból. Csak fekete és világos tengerkék látszik, lenyűgöző.

A színészi játék alapvetően jó. Különös dicséretet érdemel a végig jelen levő, egyfajta élő lelkiismeretet játszó Kirstin Scott Thomas, a lányok édesanyja. (Régebben Lady Anna a III. Richardban, nem tudtam ettől elvonatkoztatni.) Továbbá a spanyol Ana Torrent, aki Arragóniai Katalint formálta meg, olyan méltósággal és előkelőséggel, amelyet nem ártana a mai nőknek tanítani.
Eric Bana tökéletes VIII. Henrik játékában. Kettős szerep ez ugyanis: van egyszer a király. Amikor a figyelemre méltó testi adottságokkal megáldott színész belép valahova, akkor azonnal jelen van. Járása erős, tekintélyt parancsoló, karaktere nem tűr ellentmondást. A férfi viszont töprengő típus, kicsit talán nehéz neki a korona, de az föl sem merül (mint például a mai trónörökösöknél sajnos, dehát Diana fiai...), hogy a nehézségek miatt ne teljesítené kötelességét. És bár az indíttatás a vágy volt, a változásnak eljött az ideje. Erőskezűsége, határozottsága később alapvetés lányának, aki aztán felvirágoztatja Angliát úgy, hogy annak hatása ma is érezhető.
A két Boleyn lányt alakító két sztár (Mary = Scarlet Johansson, Anne = Natalie Portman) játéka jó, de nem hibátlan. Érdekes módon inkább Portmané hagy kívánni valót maga után. Az intellektuális intrikus jól fekszik neki, de a téboly kevésbé meggyőző. Az sem ártott volna, ha nagyobb a kontraszt a két lány külsejében. Mindaketten túl szépek. Az lett volna az igazi, ha Anne-t egy kevésbé szép nő alakítja.

Mindent összevetve a film jó, sőt! Bár tény, hogy az Elizabeth c. kiváló alkotást oda-vissza többször megnézhették ennek a filmnek az alkotói. Sok ötletet, de főleg a szemléletet és az ábrázolásmódot onnan lesték el. De ez legyen a legnagyobb hibája egy filmnek!

Értékelés: 9/10