Madonna az "öregek" pártján

Madonna egy amerikai talk show vendégeként azt mondta, a kor-fasizmus teljesen eluralkodott az országban, és főleg a nőket érinti.

Egy negyven fölötti nőt már nem tekintenek nőnek, sőt embernek sem Amerikában. Ez arra kényszeríti a korabeli nőket, hogy a koruknál sokkal fiatalabbnak akarjanak tűnni.

Furcsa ezt egy olyan ember szájából hallani, aki lassan harminc éve huszonéves, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, ha az üde kinézetről van szó. Bár soha sem beszélt róla nyíltan, köztudott, hogy Madonna rendszeresen esik át kisebb - nagyobb szépészeti beavatkozásokon, ezek célja alapvetően az idő meg -, ill. visszafordítása.

Furcsa, hogy egy olyan ember beszél erről, aki kortól függetlenül sikeres, irigyelt stílusikon. Akit leginkább azért nem tekintenek embernek, mert emberfeletti, mind vagyonát, mind csodálóinak számát illetően.
Egyébként a fönti kép a legaktuálisabb, Madonna új lemezének, a Hard Candynek a promofotója.

Szóval ez a pillanatokon belül ötven éves nő fasimzusról beszél, pedig valójában ez csak színtiszta kapitalizmus. Közgazdasági alapvetés, minél ritkább valami, annál nagyobb rá a kereslet. Így van ez a nyugati világban a fiatalokkal. Miközben a Föld elmaradottabb része túlnépesedik, nyugaton meg elöregszik a társadalom.
Ráadásul öregnek lenni azért sem menő, hiszen ebben az egészségmániás, fitneszes, biós hogy néz már ki valaki, akinek esetleg fáj a dereka.

Az előző mondatból kiemelném a hogy néz már ki szókapcsolatot. Az öregek ugyanis ráncosak, még soványabbjának is megereszkedett a bőre, pigmentfoltok vannak a kezén, esetleg az arcán... Szóval nem éppen a divatdiktátorok és a kozmetikai cégek álma, hogy egy öreggel foglalkozzanak.

Akinek ugyanis tényleg van mit változtatni a külsején, az már kemény dió. Egy 16 éves, női alakkal még nem rendelkező kislányra bármit lehet ugyebár aggatni, de egy felnőtt nőnek már problémás zónái vannak. Ezek eltakarása, urambocsá, előnyös fényben való feltüntetése trükkök százaival igazi szakértelmet igényel, és nemcsak affektáló művészkedést, amire a kor ünnepelt divattervezői képesek (tisztelet, természetesen, a kivételnek).
Aki tényleg ráncos, akinek tényleg vannak hibák a bőrén, annak valóban hatásos krémekre van szüksége. És bár az utóbbi probléma nem érint még, de valami azt súgja, vannak dolgok, amelyek ellen nem kell küzdeni. Nem kell, mert nem lehet.

És ez a kulcsa az egész kérdéskörnek. Van-e annyi intelligencia a mai és későbbi "idősekben", hogy belátják, nem érdemes a természet és annak rendje ellen az irracionalitásig harcolni. Persze vigyázzon magára, és kenhet is magára krémeket. De szemránckrém helyett az is jó, ha az illető nem dohányzik. A szép, feszes keblek érdekében meg már tizenévesen is hord melltartót stb.

Ne dőljenek be a mindenféle bóvlikat hirdető reklámoknak. Aki már húsz - harminc évvel elmúlt húsz, az legyen büszke a korára, de legalább is viselje méltósággal.
Nincs annál szánalmasabb, mint amikor egy javakora beli nő tininek akar látszani. Ez egyébként Madonnára is igaz.