Ma reggel a Mokka egy ingyenes háborús propaganda-riporttal indított. A stréberségre amúgy is hajlamos Azurák Csaba első vendége Dr. (!) Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Senky Enikő rádióhallgató voltak.
A magyar hadsereg értelmetlen afganisztáni ténykedését ugyanis a Sláger Rádió is népszerűsítette. Egy játék során választották ki azokat a szerencsés érdeklődőket, akik Dr. Szekeres Imre társaságában meglátogathatták az afganisztáni magyar tábort. Így jutott el Senky Enikő (nem tudom az igazi nevét, nem is érdekel) Afganisztánba.
Mondjuk én akkor sem mennék el egy olyan országba, ahol csak kő van meg hőség, ha épp nem lenne ott háború, de így pláne elkerülném. Nem egészen értem, hogy egy civilt mi motivál abban, hogy veszélyeztesse az életét a semmiért. Mert valljuk be, nincs ott semmi. Afganisztán tipikusan olyan ország, amely nem érdemelne semmi figyelmet. Olyan, mint az Amikor a farok csóválja c. filmben Albánia: kinek fáj, ha az afgánokkal történik valami. Engem abszolút nem ráz meg, őszintén szólva. Semmi közöm hozzá, ahogy az országomnak sincs. Dehát nyalni kell az amerikai agresszor-segget.
Dr. Szekeres még azt is kifejtette, hogy az a közel 3,5 milliárd forint, amibe ez kis kiruccanás évente kerül (szóval mostanra már bőven a 10 milliárd fölött járunk), Magyarországot védi a kábítószertől és a terrorizmustól.
Látom is magam előtt, ahogy az afgán drogbárók és maga Osama bin Laden összecsinálják magukat, mert a hángérien ármi is ott van!
Ne csináljunk már sima zsoldosokból hősöket! Ezek a katonák egytől-egyig a pénz miatt vannak ott. Úgy gondolkodnak, hogy végül is ha már semmihez sem értenek, kis kockázattal nagyot szakíthatnak. Semmi köze ennek a hazaszeretethez, vagy a magyar virtushoz, jó fizkumú pénzéhes emberek gyülekezete ez, amelyre az állam fölöslegesen nagy lóvét szór el. Ez az mszp-s pojáca meg villog velük ilyen szervilis műsorokban.
Adófizetőként rosszallom, hogy erre költik pénzt. De kit is érdekel ez?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.06. 12:51:23
Miért kiábrándító az, ha nem tudsz valamivel egyetérteni?
A hadsereg, különösen a magyar, semmire sem jó. Nem látom be a hasznát. Csak néhány már eleve gazdag ember még gazdagabb lesz, meg a hülye politikus "egységbe kovácsolhatja a nemzetet". Ugyan már!
Ha abból a pénzből, amit ezek ellövöldöznek meg elbékefenntartanak (ez is milyen abszurd! Békefenntartó katona.) annyi mindent lehetne csinálni, aminek érteleme van. (Eü, iskolák, kultúra...)
Olyan háború, amely jót hozott volna, még nem történt. Mindig csak tragédiák származtak pár hatalom-és pénzéhes hülye kedvéért. A katonát pedig, mint emberfajtát és mint foglalkozást egyaránt, lenézem. Aki olyan hülye, hogy a bőrét vásárra viszi, meg is érdemli.
Számomra felejthetetlen jelenet az Elfújta a szél-ben (amit a sok hülye banya valami romantikus baromságnak tart, pedig az Észak-Dél háború értelemetlen pusztításáról szól), amikor kitört a háború. A fiatal ffiak épp egy bálon vannak, de a hír annyira feldobja őket, hogy kvázi mehetnek meghalni mások érdekeiért, hogy egészen extázisba kerülnek. A nők meg csak nézik, és nem értik. Hát én se!
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.06. 12:53:15
Továbbá nem itt kell agresszorkodni, kedves Dyson!
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.06. 14:22:54
A katona szükségképpen pedig a háború előfeltétele. Ha nem lennének "a hazájukra felesküdött" (milyen patetikus!) emberek, akik az esküjük nevében más hazzájukra/ hitükre felesküdött embereket ölnek, akkor háború sem lenne.
Lehetne arról beszélni, hogy mi a hazaszeretet. Ha éreznék is ilyet (és ebben igazad van, nem teng bennem túl), akkor is elég egyoldalú lenne. A Hazámtól (és ez aztán a patetikus fogalom!) semmi olyat nem kaptam, amit ne kaptam volna bármelyik másik európai országtól. Sőt!
Egyébként a hazát az "szolgálja" (Pátosz!), aki tényleg tesz érte valamit. Az, hogy igenis sok pénzért kimegyek terepszínű ruhákban kúszni-mászni egy országba, amelyhez semmi közöm, sztem önmagában semmi. A kockázatot, amelynek ezek az emberek ki vannak téve, fölösleges áldozatnak érzem. A nyugati világ terrorizmussal szembeni tehetetlensége miatti pótcselekvésnek.
Én persze sosem voltam katona, és nem is lennék semmi pénzért, de ismerek valakit, aki nem Afganisztánban, de Koszovóban volt békefenntartó pár éve. Tőle tudom, hogy oda mindenki a pénzért ment ki. Ha tudott, lopott a közösből. Szórakozásból lövöldözött (sörösdobozokra). Azt is elmesélte ez az illető, hogy sokan alig várták, hogy konfliktus legyen, és embert lehessen ölni.
Szerinted ezek hősök? Szerinted ezekre kellene fölnézni?
Nekem ez a legalja!
Ami a személyeskedést, ill. a sértéseket illeti, megkérdezném, hogy az, aki tíz éve azon töri a fejét, hogy tudna külföldre települni, az mennyire szereti a hazáját?
Ez a szöveg az álértelmiségiekről meg az elefántcsonttornyokról azért nem hiteles, mert te sem vagy katona. Te mit tettél a Hazádért már? A te agresszív és közhelyes eszmefuttatásodból csak az derül ki, hogy te is csak könyvekből meg tv-ből ismered a háborút. (Akkor meg mit oktatsz ki?) Csak valószínűleg más könyvekből...
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.06. 14:33:23
konyves.blog.hu/2008/05/06/stephen_king_megmondta
Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.05.06. 14:54:04
Abban ugyan Amállal tökéletesen egyetértek, hogy a háború eléggé egy undorító dolog, meg hogy semmi pénzért sem lenne katona; ugyanakkor az emberi történelem minden jele arra utal, hogy a háború valami olyan rossz, amely elkerülhetetlen.
Én személy szerint kifejezetten örülök, hogy vannak, akik HELYETTEM is vállalják ezt az ocsmány munkát. Ha ők nem lennének, vagyis ha zsoldosok nem lennének, nekem kellene kínlódnom, és ki tudja, hogyan úsznám meg, akár lelkileg, akár fizikailag.
A hazaszeretet pedig nagyon személyes ügy. Szerintem senkinek nincs joga kérdőre vonni a másik ember hazaszeretét. Az ilyesmiből csúnya dolgok történtek már.
Rám aztán abszolút nem igaz ez a mondat: "A Hazámtól (és ez aztán a patetikus fogalom!) semmi olyat nem kaptam, amit ne kaptam volna bármelyik másik európai országtól." Én összehasonlíthatatlanul többet kaptam tőle.
stalker2 2008.07.12. 20:09:11
Most találtam rá a blogodra, s egyúttal erre a témára is
a katonákkal kapcsolatban.Egyvalamiben egyet értek veled, mégpedig hogy nem voltál katona, így hát nem is tudhatod, hogy működnek ezek a dolgok.Én nem akarlak sárral dobálni, mert ezt az írásodat betudom a mérhetetlen tájékozatlanságodnak.Azt, hogy én ettől, vagy attól ezt meg azt hallottam, ezt el kell felejteni.Egy, vagy akár két embertől nem fogsz reális képet kapni ezekről a dolgokról, mert korántsem biztos, hogy a hiteles emberekkel beszélsz az adott pillanatban.Én magam is katona ember vagyok és ha szeretnél témázni velem ezekről a dolgokról, szívesen állok a rendelkezésedre.Én is voltam már egy-két háborús övezetben(és leszek is), ilyen-olyan feladattal, de soha nem úgy mentem el egy-egy műveleti területre, hogy embert akarok ölni.Ez nem erről szól!Aki azért megy és neked ilyet állít az részben arcoskodni próbál, részben pedig hazudik.A májusban beírt kommentekhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy sok igazságot olvastam köztük, sokan látják át reálisan az amúgy eléggé összetett dolgot.A katonákat maga a társadalom hívja életre.Háború volt,van és lesz amíg csak két ember él a földön.A pénz pedig, amelyet kiemeltél, nem a legfontosabb egy ilyen helyen.Ez az egész hidd el nem rólad, vagy rólam szól, hanem sokkal-de sokkal többről.Egy magyar katona saját országa diplomatája is egy-egy ilyen helyen nem csak pusztán katona.Ami az adófizetést, adófizetőket illeti,mi is ugyanúgy fizetjük az adót(nem keveset).És amiben nagyon biztos vagyok, ezt fel is jegyezheted akár, egyszer eljön az a nap majd, amikor hálát mondasz, hogy vannak az országunknak katonái!Mellesleg én folyamatosan az életemet kockáztatom egy olyan területen ahol bármelyik pillanatban megölhetnekhogy miért vagyok/vagyunk ott,azt nem biztos,hogy értenéd így elsőre).Nos kedves Amál, ilyen formán a pénz nekünk katonáknak mitsem jelent.Aki ezt felvállalja az nem a pénzért teszi, ezt nekem nyugodtan elhiheted.A 21. század a TERRORIZMUS kora!!!A benfentesek tudják ez mit jelent, nekik nem kell magyarázzam, te pedig kicsit többet próbálj ez irányban olvasgatni(csak szerény tanács).Neked és a többi civilnek csak egy dolgotok van, élni ebben az orszégban, abban a biztonságban, amihez mi vastagon hozzájárulunk, hogy legyen.Sajnos nem tudsz mindenről, mert nem is tudhatsz, mivel vannak dolgok amik nem publikusak, dehát ez így van jól.A lényeg részemről és kérés feléd, hogy bízzál bennünk.És nem, nemcsak ehhez értünk, de nem ám! Bizalom kedves Amál, bizalom!
Mély tisztelettel:Stalker2 (egy olvasód)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.07.12. 23:26:20
Elöször is köszönöm a kulturált hangnemet és persze az olvasást is.
Teljesen igazad van, nem értek a háborúhoz. Csak annyit tudok róla, hogy az emberiség legkárosabb dolga. Jó háborúból nem származott. Viszont ha valaki tisztességgel végzi a dolgát, azt tisztelem, legyen bármi is a foglalkozása.
Másrészt nem világos számomra, miért megy valaki katonának. Ha kívánod folytatni a társalgást, akkor engem ez érdekelne a legjobban. Nem értem, mi motivál valakit, hogy olyan ügyért harcoljon, amely nem a sajátja (legalább is eleinte nem). A hazaszeretet kifejezést nemcsak túl nagy szónak érzem, de egyúttal - és ne vedd lelketlenségnek - "korszerűtlennek" is tartom. Én valami mást sejtek a háttérben, és szintén csupán logika alapján gondoltam azt, hogy valami anyagiasabb dologról lehet szó.
Aki mesélt nekem, egykor jó barátom volt, de az élet elsodorta a közelemből. Nehéz élete volt, sajnos az alkoholra is jócskán rászokott. Miután visszajött, emberileg elég ellenszenves lett. Talán az ilyen kijelentésekkel próbálta leplezni, amit ténylegesen átélt. Főleg ennek fényében nem értem, miért kockáztat valaki mindent. Mert egy dolog valamit fizikailag túlélni, és egy másik egy életen át rémálmokat látni (Vietnam- vagy Öböl-háború - szindróma), lelkileg soha föl nem épülni. Vagy ezek sincsenek? Ezeket is csak egy laikus képzeli?
Szóval örülök annak, hogy egy hiteles ember tágítja a látókört, mert a többi hozzászóló pont annyi ideig volt katona, mint én.
stalker2 2008.07.13. 15:23:24
Köszönöm válaszod, azt gondolom igen , érdemes erre a témára időt fordítani.Én személyesen egy igen komoly alakulat része vagyok és immár X-en felüli a szolgálati időm években.A pénzről azért nem kívánok konkrétumokat leírni, mert nem kizárható, hogy magasabb szinten is figyelhetik a blogodat esetleg és nem szeretnék konfrontálódni emiatt, de:az én munkámban annyi veszélyforrás van jelen, annyi körülmény, amellyel számolva azt kell mondjam, hogy nem tudják megfizetni azt amit én és társaim csinálunk.Az nem megfizethető, ha a testemet egy robbanószerkezet széttépi olyan formán, hogy később csak egyik végtagom kerülhet majd a lezárt koporsóba(mert esetleg annyi maradt meg), amelyet még a hozzátartozóimnak sem engednek felnyitni, hogy még egyszer utóljára láthassanak.Volt olyan társam, aki embereket védett műveleti területen, olyan embereket,akik újjáépíteni mentek az adott országba, hozzásegíteni azt a társadalmat ahhoz, hogy újra felemelkedhessen, ne tűnjön el a föld színéről esetleg mindörökre.Az élete árán védelmezett, oda is adta az életét.Annak az embernek mitsem ér a pénz.Van valimi olyan eszme, ami mindenkinek más és más lehet ugyan, de akkor abban az egységben, kötelékben azonosak a tényezők.Bizonyosan vannak olyanok, akiknek ez pusztán viszonylag könnyen kereshető pénz, amiért nem kell sokmindent csinálni.Nyilván ilyen is van, mert személyesen is szembesültem ilyennel.Az ilyen elemek többnyire valóban nem is nagyon igyekeznek tenni sokmindent a pénzükért.Ilyen is van, így kerek a világ.Ez van.Az ilyen elemek sajnos besározhatják az egyenruha becsületét bárhol a világon.Hogy miért is csináljuk mi ezt?Nos csak a magam nevében kívánok erről nyilatkozni, mert ez a saját gondolatom a munkámról, nyílván mindenkinek megvan a sajátja.Én azért csinálom, mert rengeteg kihívás van abban amit csinálok, szerencsére azok a társaim, akik körülvesznek ugyanúgy egyfajta köteléknek tekintik, mint én.Rengeteg olyan érzés tör fel az emberben néha, ami sehol másutt.Az amikor rábízod az életedet(amiből csak egy van)egy másik emberre, ez nem akármilyen dolog, hiszen genetikailag nemigazán így vagyunk kódolva, hogy életünket vakon rábizzuk valakire, életünk egy másik személytől, élettől függ.Próbálom elmagyarázni úgy hogy érthető is legyen, de kilétemről se áruljak el sokat.Nem átlagos katonai személy vagyok(a legszerényebben állíthatom).A lényeg, hogy lehet valamit nagyon magas szinten is csinálni és nagyon gyenge szinten is.Az én fajtám nem az anyagiak miatt csinálja amit csinál, hanem sok más egyéb tényező miatt, viszont magas szinten, az inteligensebb emberanyagból.,,Adva van egy szervezet, amely magas szinten művel igen komoly dolgokat, melyek nem publikusak, de hozzájárulnak akár országuk, akár a jobb világ stabilitásához.Azonkívül ezt a munkát nem csinálhatja mindenki.Valaki vagy képes rá vagy nem(nem az irodista katonára gondolok, bár őrá is szükség van).A hazaszeretet lehet túl nagy szó is, vagy akár közhelyes is, de az egy kissé tágnak mondható fogalom.Mindenkinek mást jelenthet.Nem áll szándékomban ideológiát, ideológiákat gyártani.Én is szeretem az életet, mint bárki más.Azt gondolom te is.Viszont mindenki mást és mást szeret benne, másért szeret élni.Az ember genetikájába vagyon írva a fajfenntartás, melyért így vagy úgy minden emberi lény harcol, akár tetszik, akár nem.Ezt le lehet egyénre is bontani ugyan úgy, mint ahogyan társadalmakra, közösségekre is osztani.A cél mindíg mindenhol ugyanaz.Fennmaradni bármi áron.Ennek alapfeltétele az összetartás, összetartozás, eszköze, megvalósítója pedig lehet a katona.Ma, napjainkban a globális helyzet azt kívánja, hogy ennek megőrzése érdekében egy közös, összefogott hatalom részeként, tagjaként kell ezt az állapotot fenntartani, megtartani(nem az USA-ra gondolok, nem az ő ,,seggnyalásukra")Hiszen valós veszélyek, valós események indokolják napmint nap, hogy miért kellünk mi a világba.Én lennék a legboldogabb, ha nem lenne a munkámra szükség, ha úgy élhetném le az életemet, hogy a családom, gyermekeim nincsenek a világot fenyegető, ember által alkotott, ember által előidézett borzalmaknak kitéve.A biztonság relatív.Ezt nem csak én állítom, ez tény.Sajnos vannak a világban dolgok, amiket csakis katonákkal lehet megoldani.Mondom mégegyszer, én örülnék és gondolom fegyvertársaim is annak a legjobban , ha nem így lenne.Vegyük pl.Afrika egyes részeit, ahová rengeteg segély beáramlik és az ottani államfő, vagy hadurak elsikkasztják és továbra is nő az ottani éhinység és éhhalál.Természetesen nem tudnak politikailag hatni ezekre az emberekre.Lehet a katonai manőver egy elhamarkodottnak tűnő, könnyűnek tesző megoldás is, de ugyanakkor a legvégső és egyetlen is egyúttal.Mondhatnék még megannyi példát.Létezik a Vietnám- és Öböl-háború szindróma is igen, hiszen azok az emberek , akik átélik a borzalmakat akkor ott, nem mind egytől egyig képesek feldolgozni azt és nem mind képesek a háborút akkor és ott befejezni ahol történt, hanem mint a Vietnám- szindrómánál is a háború után is otthon, civil környezetben abban az emberben belül még folyik a háború, nem képes elvonatkoztatni, a film még ugyanúgy pereg tovább benne, ahogy mondani szokás.Továbbra is napmint nap megéli a háborús szituációkat, eseményeket.Bizony ilyenek voltak, vannak, s lesznek is.Az ember az ember, nem pedig egy érzéketlen gép.Ezt fel kell vállalnunk, amikor egy küldetésben veszünk részt, fel kell dolgozzuk valahogy az összes velejáró borzalommal együtt.Aki hosszú idön át foglalkozik ezzel és igyekszik úrrá lenni ezeken a dolgokon(mert lehetséges, hiszen önmagunkat gyógyítani is képesek vagyunk testileg, lelkileg).Mindenki másképp dolgoz fel dolgokat, van akit kevésbé készít ki egyazon dolog, mint egy másik embert.A világ ilyen.Mi a tápláléklánc csúcsa a nagy emberiség, írtjuk egymást, az egész világot ha kell.Ezek vagyunk mi, de ezen akár egy, senem két ember nem tud változtatni.Együttesen sem vagyunk rá képesek!Remélem nem untattalak túlságosan és sikerült, ha nem is sokat, de egy apró szikrát adnom.Üdvözlettel:Stalker2(további érdeklődésedre e témában szívesen válaszolok még, amennyiben tudok)
stalker2 2008.07.13. 16:01:41
Majd elfelejtettem.Egy korábbi írásodból idéznék, engedelmeddel.,,A kockázatot, amelynek ezek az emberek ki vannak téve, fölösleges áldozatnak érzem. A nyugati világ terrorizmussal szembeni tehetetlensége miatti pótcselekvésnek".
Nincs olyan jelen napjainkban, hogy terrorizmussal szembeni tehetetlenség.Csak olyan van, hogy terrorizmus elleni harc.Egy részét(legjavát)azok az általad feleslegesnek titulált katonák(különleges erők tagjai)végzik, egy részét pedig hírszerző és más egyéb nemzeti ügynökségek tagjai együttesen.A legtöbb esetben igen komoly terrorakciókat, terrorcselekményeket hiusítanak meg ezek az erők.Természetesen van ami bekövetkezik, van amiről egyáltalán nem, vagy csak utólag szereznek tudomást.A terrorizmus igen bonyolult, összetett dolog.Ahogyan a nemzetek is összefognak a terroristák ellen, ugyanúgy a terrorszervezetek is támogatják, segítik egymást, és ehez hozzájárul az is, hogy vannak országok is, akik támogatják a terrorizmust(politikájukkal, pénzel, búvóhellyel,logisztikával, stb.)Viszont ez nem egy olyan harc, amely meghatározott időben elkezdődik és egy másik, meghatározott időben véget ér.Ez ennél bonyolultabb.Viszon fel tudjuk venni vele a harcot, mint ahogyan tesszűk napmint nap.Le lehet győzni, mint ahogyan le is fogjuk tudni győzni.Ahhoz viszont olyan emberekre van szükség, akik hisznek ebben, nem olyanok akik nem(mint mondjuk te is).Üdvözlettel:Stalker2
Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.07.13. 16:21:25
Nagyon jó volt olvasni ezeket. Köszönöm.