Iskolai erőszak és az ő következményei

Az iskolai erőszak hetek óta kedvelt téma a magyar médiában. Érthető, a politikán már meg sem ütközünk, kell valami más, amivel lehet az emberek idegeit borzolni.

Volt itt szó felelősségről, durvuló mikrokörnyezetről, a nevelés hiányáról, az alkalmatlan tanárokról, diákjogokról és tanárjogokról stb. Ezek persze mind vitára, de legalább is gondolkodásra érdemes kérdések. Ezek közül engem azonban most csak a jogok és felelősségek problematikája izgat. Úgy látom ugyanis, hogy ha ezeket tisztázni lehetne, a probléma gyökerét kezelhetnénk.

Három felelős van a kialakult helyzetért: a család, amelyből a deviáns gyerek származik; a tanár, akinek nem elegendő az eszköztára és a gyerek maga. Az első kettővel - más-más felhagokkal - de egyetért a közvélemény. Viszont meglepően kevesen firtatják a rosszul viselkedő gyerek felelősségét. Persze a nevelés kulcskérdés (mind otthon, mind az iskolában), mégis talán elvárható egy tizenhat éves embertől, hogy maga mérlegelje tetteit. Nem kerülheti el a látott minták hatását, mégis van döntési szabadsága. Főleg, mert egyik nyilvánosságra került esetben sem arról volt szó, hogy szegény szétszekírozott (esetleg testileg is bántalmazott) diák kitőr a zsarnoki tanár rémuralma alól, és nincs már megoldása. Mind a vascsővel fenyegetett fizikatanár, mind a kaposvári agresszív kislány, vagy az újpesti rosszcsont esetében leginkább a szórakozás és az unaloműzés volt a szempont. Nem a jogaikért, az igazukért vagy az emberi méltóságukért küzdenek ezek a gyerekek, hanem azért, mert megtehetik. A lehetőségről a tanár, ill. az iskola tehet: igenis a tanár/ iskola feladata a rendet fenntartani. Kicsit komikus nekem, amikor a kaposvári iskola felnőtt férfi történelemtanára a legkülönbözőbb tv-knek eljátszotta, ahogy a lány megindult felé...
Az pedig, hogy élnek is a (nem mindig önhibából eredő) tanári inkopetencia adta lehetőséggel, az őket nevelő család felelőssége. Mindig nagyon elgondolkodtató, hogy a hibás viselkedésű gyerek szülei még fel is vannak háborodva, ha "kiváló" gyermeket hogy merészelik kritizálni. Ha a gyermek nevelésébe például annyi energiát fektetett volna a kedves kaposvári apuka, mint amennyit a fellebbezésekbe, pereskedébe most, akkor nem lenne probléma.
Másrészt, habár egyetérteni nem lehet vele, de azt méltányolni lehet, hogy a szülő minden körülmény mellett és ellenére kitart a gyereke mellett. Nemcsak szívtelenség volna ennek ellenkezőjét elvárni vagy kérni, de valószínűleg értelmetlen is.
Ettől függetlenül egy kis belátás vagy szerénység nem ártana.

Visszatérnék viszont a diák felelősségéhez. Mert nyilván a helyzet csábító: a hormontúltengéssel megvert szerencsétlen kölyök ott ül egy marha unalmas tanár valószínűleg teljesen fölösleges óráján. (Ismerjük az ilyet, itt az sem tanul semmit, akit egyébként érdekelné a téma. Egyszerűen képtelenség, annyira rossz az egész.) Sokszor az ilyen tanárok alkalmatlanságukat gonoszsággal próbálják palástolni, de ezzel csak azt érik el, hogy a diákok nemcsak a fizikaórát utálják, de a fizikatanárt is. A ló túloldalán a nagy jószívűsködés mögött a diákok egy pillanat alatt kiszűrik a gyengeséget, és általában vissza is élnek vele. Mindannyian tettünk ilyet.

Az viszont valahogy soha sem merült föl, hogy az egyik diák megverjen egy tanárt. Ez nemcsak a régi szép idők iránti nosztalgia, egyszerűen a legelvetemültebbek sem gondoltak erre.
Érdemes, de elszomorító belegondolni, hogy akit ilyet tesz, abból felnőtt korában milyen tagja lesz a társadalomnak. Akkor mit fog csinálni? Hogy viselkedik majd a munkahelyén? (Ha lesz neki egyáltalán...) Milyen férj/ feleség, apa/ anya lesz?

És akkor most néhány szó a jogokról. Mindenki arról beszél, hogy diákjogokból túl sok van, tanárjogokból pedig túl kevés. Nem értem, milyen megfontolás áll amögött, hogy valakit nem lehet (már) kicsapni. Nem értem, miért nem buktatnak alsó tagozatban. Összefoglalva: miért nem tanítják meg már nagyon fiatalon, hogy az ember tetteinek következményei vannak.
És ha már itt tartunk, vajon valóban a diák érdeke, ha az Életre való felkészülés során ezt az alapvető dolgot nem tanulja meg. Vajon mennyi az esélye a tisztességes boldogulásra egy eleve aszociális embernek?

Hol vannak az ún. diákjogok, amikor az osztálytársakról van szó? Az ő zavartalan tanulásukat miért nem félti senki? (Leszámítva Derce Tamás újpesti polgármestert, aki arra vetemedett, hogy az egyik neveletlen kölyköt a kerület összes állami iskolájából kipenderített. Micsoda zsarnok! Harminc ártatlan gyerek érdeke fontosabb neki, mint egy deviánsé.)
A tanárverők ugyanis valószínűleg egész környezetüket terrorizálják. Nyilván már jópár iskolatársuk is érezte az ütésük erejét.

Igenis biztosítani kell a rendes ügymenetet a közoktatásban. Amit Derce csinált, lehet, nem szabályos. Nyilván ő sem ezt tartja a tökéletes megoldásnak. Ez demonstráció volt: igenis ki lehet rúgni valakit. Igenis most kell megoldást találni, mert később (mikor már a jól fizetzett szakértőkből álló bizottságok feltalálják a spanyol viaszt) már késő lesz annak, aki most jár iskolába.

Nehogy már a bűnösök védelmében duplán megbüntessük az ártatlanokat is!