Kedves olvasók! Én most megteszem, amire mindenki vár: névvel mutatok be egy provokátort. Ám rendőr bácsik, ne fussatok, mert a provokáció önmagában nem bűncselekmény. Az illető neve Bayer Zsolt, foglalkozása újságíró, tv-s műsorvezető, dokumentumfilmes. Notóriusan borzolja az idegeket. Érdekes módon azonban mindig van hallgatósága. Még érdekesebb módon főleg olyanok figyelik, akik "utálják".

Már én is írtam Bayerről ezen az oldalon, hogy ravasz, intelligens embernek tartom. Vérbeli demagóg: mindig van igazság abban, amit mond. Néha nem is kevés, de sok esetben a végeredmény vegytiszta demagógia.
Kicsit olyan, mintha ő lenne Orbán Viktor vállán üldögélő ördög, aki kimondja a Fidesz-vezér kevésbé vállalható gondolatait. Nem fél a konfrontációtól, sőt általában az a célja.

Most írt egy cikket a Magyar Hírlapba, amely egyszerre borzolta föl száz értelmiségi kedélyét. Gyorsan meg is fogalmazták ellenvéleményüket, és szépen alá is írták mind a százan. De nem Bayernek írtak, és nem is a főszerkesztőhöz vagy a felelős szerkesztőhöz címezték kifogásaikat. Egyenesen Széles Gábornak küldték el észrevételeiket.

Az inkriminált cikk egyébként semmi újat nem tartalmaz. (Olvassa el, akit érdekel: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=144537 ) A szokásos sajátos, kicsit talán túlzottan szókimondó undorodás bizonyos emberekről, akiket a szerző nem szeret. Ha a blogján tenné álnéven, akkor hárman beírnának neki, hogy hülye. Ketten talán az anyjába is elküldenék. Páran meg egyetértenének. De mivel Bayer Zsolt, az a bizonyos, írta, meg is kell kövezni érte.

Tőlem nagyon távol áll az antiszemitizmus, és nem is akarok a szerintem fals elképzeléseivel azonosulni. Viszont azt is gondolom, mindenkinek joga van a véleményét kifejteni. VELE lehet vitatkozni, ŐT el is lehet küldeni akárhova. Sőt, ŐT - a hatóságoknál! - föl is lehet jelenteni, ha valaki úgy érzi, uszít, rendet bont vagy ezekre buzdít. De milyen mentalitás az, hogy elmegyünk árulkodni a nagyfőnökhöz? Mert nekünk egy főszerkesztőcske már nem elég jó. Nem fogunk itt vitatkozni ilyen bértollnokocskákkal? Mi ennél fontosabbak vagyunk, lévén az elit mi vagyunk! (És senki más!)

Kár, hogy a fontosság helyett csak fontoskodásra futja. Kár, hogy a nagy toleráns szívben csak azok (néha szintén) szélsőséges véleménye talál megértésre (szakmailag, emberileg és egyáltalán), akiket szeretünk. (Humoros, de például pont a Bayer által megtalált Friderikusz műsorban szoktak olyan részrehajló szövegek szakértői kommentárként elhagzani, hogy az ember csak bámul.) A többieket meg vizslatjuk, és ha leírnak egy szerintünk szalonképtelen szót, szókapcsolatot, akkor aztán beindulunk.

Őszintén: miért nem írhatja le azt ma valaki Magyarországon saját magáról, hogy antiszemita? (Tegyük hozzá, a cikkben ez így nem szerepel.) A cikk arról szól, legalább is én így értem, hogy a sajtó tele van képmutatással. Minddig vannak olyanok, akiknek többet szabad leírni, mint másoknak. Másrészt Bayer a köpönyegforgatást kritizálja, igaz erről írhatna egy önéleti ihletésű művet is a Népszava egykori munkatársa is. De nem ő az első és nem is az utolsó ezen az úton.

Lassan nekem is elegem van ezekből az ál-vitákat feleslegesen generáló megélhetési antifasisztákból. Főleg, mert alapvetően inkább hozzájuk húznék, ha nem unnám őket, mint a Bayer féle útszéli pocskondiázáshoz, átitatva mindig egy kicsit a gyűlölködés csírájával.

Bayer ezt akarja: felháborodást, buta okoskodást, "szakértők" érzelmileg túlfűtött "szakvéleményét". Nyilvánvalóan látszik, nagyon fontosnak tartja ő is a véleményét (Az Echo TV péntek esti Korrektúra c. műsorában ő elvileg félig- meddig moderátor, mégis sokszor hosszú percekig elemez.), szeret szerepelni. A bal-lib értelmiség most adott neki lehetőséget erre. Ezek állítólag okos emberek, és mégis tíz éve minden alkalommal felülnek ennek a provokációnak.
Persze az is lehet, ők is imádnak szerepelni. Ezzel a témával egyelőre azért begyűjthet az ember egy-két meghívástreggeli műsorba vagy az ATV-be (Friderikuszhoz biztosan, hacsak nem a kétfelé néző csillagász magyarázza a Világegyetem titkait Sándornak. Elvégre a sajtó a negyedik hatalmi ág, nem árt vele jóban lenni, ha már az ember elit.