Anettka egyedül maradt

Meghalt Anettka Rezsője. Szomorú. Viszont az elképesztő, hogy Terry Black és Csala Zsuzsa, Anettkáék állítólagos legjobb barátai már mindenhova nyilatkoztak a kérdésről. Két kiöregedett művész görcsös visszamászási kísérlete ez rivaldafénybe. Az viszont már biztos, ha az ő idejük jön el (természetesen reméljük, minél később!), akkor is biztos előlép valaki, hogy emlékezzék rájuk. Elvégre ebben a szakmában mos csak igazán kéz kezet.

A Pannon Nemzeti Gárda állami támogatást kér

A Magyar Gárdánál van alacsonyabb szint. Milyen szánalmas lehet már az, aki a fekete mellényeseket is csak másolni tudja! Valami ilyesmi lehet a Pannon Gárda, amelynek elnöke a hangzatosan magyar nevű Poszpischek Tamás ma reggel Jakupcsek Gabriella vendége volt. Persze már az is megérne egy misét, hogy Jakupcseknek miért csak az jut az eszébe az ilyen szervezetekről, hogy Fúj!, de ez mindegy is.

A lényeg az, hogy ez a fölöttébb tenyérbe mászó stílusú fickó azt fejtegette (miközben végig éreztette a riporterrel, hogy hülyének nézi. Bagoly mondja!), hogy normális országokban (pl. USA, Svájc) az állam támogatásával működnek a nesönelgárdok.

Egyrészt: azokat a nemzeti gárdákat az állam alapította, tagjait az ország kiválóságai közül válogatja. Nem pedig mindenféle magát szabadságharcosnak képzelő, nemzetieskedő figurákból összeálló testület ez. Igaz, a nacionalizmus ezektől a szervezetektől sem idegen, de egészségesebb mértékben. (Például nem járnak megfélemlítő parlagfű-felvonulásokra a fekete-negyedben.)

Másrészt: Ennek a bagázsnak ma is az állam biztosítja a kulisszát. A nemzeti ünnepeken most már programszerűen előadott rongálás - randalírozás után helyreállítást vajon ki fizeti?

Persze ők nem a Magyar Gárda. Vagyis nem így hívják őket, mert egyébként ők is fegyvereket akarnak. Arra az esetre, ha meg kéne védeni a Hazát, amire a jelenlegi Honvédség nem képes. Ez a rendszerváltás óta így van, mondja Poszpisil elvtárs Poszpischek. Be jó is volt, mikor még a szovjetek védtek minket állandó jelenlétükkel!

Kedves média! Ne adjunk minden futóbolondnak szereplési lehetőséget, nagyon szépen kérem! (Főleg, ha a beültetett emberünk képtelen nevetség tárgyává tenni!)

Magyar munkavállaló, go home

Tegnap kapott szárnyra mindkét hír. Az egyik arról szólt, hogy magyar autópálya-építőmunkásokat Norvégiában letiltotta a főnöke a piálásról és a kurvázásról. Kaptak ugyanis egy levelet a magyar (!) munkáltatótól, amelyben az leírja, a szabadidejüket pihenésre használják, ne a fent említett tevékenységre.

Buchenwald, mondja szilaj tekintettel az egyik címzett, a diktatorikus stílusra utalva. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, mondom én. Boldogult ifjúkoromban jártam Nyugat-Németországban egy diákcsere-program keretében. A Budapesten szelíd osztálytársaim közül páran leszakították az egyik csehó ajtaját, és onnantól kezdve még évekig kint volt a Magyaroknak tilos a belépés! tábla, ahogy a később ott járt diáktársainktól megtudtam. Bár jelen sem voltam a történteknél, mégis nagyon szégyelltem magam miattuk.

A munkaadó ott hibázott, hogy tudomásul kell vennie, ilyen ügyeket egyfajta II. József-i pózból, levelezgetéssel nem lehet megoldani. Az ilyen érzékeny témákat feltétlenül személyesen kell rendezni.

Azok pedig, akik ilyen hírünket keltik a világban, szégyelljék magukat, de legalább is várja őket a horngábori út!

A másik eset Angliából visszaküldött magyar orvosokkal történt. Két honfitársunk sem nyelvtudása, sem emberi színvonala alapján nem felelt meg. Ez persze csepp a tengerben, hiszen az Anglia - magyar szakorvos agyelszívó útvonal talán a legkitaposottabb. Kicsit örülök, hogy végre nemcsak azt lehet látni, milyen jó annak, aki elmehet innen. Én ugyanis ezt a lehetőséget a legvégső esetre tartom fönn, magyar vagyok, itt akarok élni! Kár, hogy sok kortársam, ill. fiatalabb diplomások is (sőt, még dimploma előtt állók) azt tervezgetik, hogy kétszeres pénzért itthagyják a hazájukat. Pont ők, akikre a többiek olyan sokat költöttek. Figyelem, demagógia következik: rajtuk én bizony bevasaltatnám a taníttatásuk díját. (Fizetheti az az állam is, amelyik felhasználja a tudásukat.) Ez persze nem igazán kivitelezhető, ezért is volt némileg botorság a tandíjat megszüntetettni, mielőtt még egyáltalán bevezették volna.