Néha föl-föllobban a kivándorlás iránti vágy a cigányokban. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész térségben. Ez két dologra utal: egyrészt, valakinek érdeke bizonyos időközönként behülyíteni a cigányokat, másrészt – és ez a szomorúbb – mindig van fogadóképesség a Kánaán ígéretére, ergo nem javul a cigányok helyzete.

 

Nem tudom, nem tudhatom, milyen erők működnek a háttérben, de az biztos, hogy nem egyszerre kap észbe száz család, hogy most jött el a pont, amikor ki kell vándorolni. Valakiknek ez fontos, valószínűleg jövedelmező is. Reggel hallottam a mohácsi romák egyik vezetőjét, aki – minden józansággal ellenkezően – jó ötletnek, hovatovább az egyetlen igazi menekülési útvonalnak tartja Kanadát. Egy igazi roma vezető a romák oldalán állna. Elmondaná nekik, Kanada ebből a szempontból eléggé hasonlít Magyarországra. Kanada nem szocialista ország, ahol mindenkinek jár munkahely, függetlenül végzettségétől, tudásától. Sőt, Kanada tanult az elmúlt évek kivándorlási hullámából. A magyar cigányokat megelőzték a cseh és szlovák cigányok, akiket eleinte befogadták, ám egy idő után túl sokan érkeztek, egész egyszerűen a kanadai állam nem tudta őket elhelyezni. Foglalkoztatásukkal is akadtak gondok. Fogalmam sincs a cseh cigányok képzettségi szintjéről, de abban szinte biztos vagyok, tömegesen nem beszélnek sem franciául, sem angolul megbízható szinten. Ez viszont alapvető minden munkahelyen.

 

Mire a magyarok eszméltek, és ki is mentek, addigra szigorú szabályozást vezettek be. Ma a vízum fél évre szól, és nem teszi lehetővé a munkavállalást. Fél év után haza kell jönni. Amiben Kanada különbözik Magyarországtól, hogy ott be is tartatják a törvényeket, úgyhogy az „álom” hamar véget ér, ha addig nem oszlottak már szét az illúziók.

 

Kanadában ugyanis dolgozni kell, egész más a munkamorál. Meg adózni, meg TB-járulékot fizetni stb. Nyilván ott is vannak adócsalók és feketemunkások is, de nem olyan arányban, mint nálunk, és főleg nem olyan elfogadott ez a bűncselekmény, mint itthon. Ott megmondják az embernek, hogy szaktudás nélkül ne is próbálkozzék. Nem Kanadából származik az információ, de a szomszédos USÁ-ból, hogy már takarítani sem lehet csak úgy. Ahhoz is különböző higiéniai vizsgákat kell letenni. Nem kizárt, hogy ezt a szabályt vagy valami ehhez hasonlót már Kanadában is alkalmaznak.

 

A történet vége általában szomorúbb, mint az eleje. A kilátástalan sorsú emberek elhagyják a hazájukat egy jobb élet reményében. Erre mindenük rámegy (nem olcsó a repülőjegy), aztán kint azt tapasztalják, hogy semmi sem jobb. Sőt, azok, akik Magyarországon cigányságuk folytán kisebbségiek voltak, Kanadában hatványozottan azok lesznek. Mert nálunk „csak” cigányok, de ott kelet-európai bevándorlók, akik még alapszinten sem beszélik a nyelvet, használható szaktudásuk többnyire nincs. A kanadai hatóságok nyilván sokat megtesznek (sokkal többet, mint a magyar hatóságok, de más jogszabályi háttér áll mögöttük; erre mondják, régebbi demokrácia, a kisebbségekkel is másképp bánik). De csodára ők sem képesek.

Beilleszkedni ott nem sikerülhet, munka számukra nincs (a kanadai szakszervezetek erősek), nincs más, mint visszajönni. Itthon még mélyebb szegénység és teljes elkeseredettség várja őket.

 

Persze vannak, akik le is tudtak telepedni külföldön. (Most ugyan Kanadáról beszélünk, de pl. a skandináv országok is kedveltek.) De ők nagyon kevesen vannak, és –amennyire a róluk szóló riportoknak hinni lehet – azzal a hozzáállással és teljesítménnyel talán Magyarországon is boldogultak volna. De azt is be kell ismerjük, nehezebben kap meg egy állást egy cigány származású ember, mint egy nem cigány. Ilyen nyugaton azért nem feltétlenül így van. (Természetesen Kanadában is vannak rasszisták, de az adócsalókhoz hasonlóan, a többségi társadalom inkább ellenérzéseket táplál irántuk.) Másrészt viszont nagy a gyanakvás a volt szocialista országokból érkezőkkel szemben.

 

Elítélem tehát azokat a magyar politikusokat (legyenek romák vagy nem), akik képtelenek kiállni és egyértelműen azt mondani: aki itt nem boldogul, máshol sem fog. A munka előfeltétele a hasznosítható tudás. Anélkül ma nem lehet állandó munkahelyet szerezni, csak az illegális és alkalmi feketemunka marad. És a szegénység, és a lecsúszás, és az igazi kizsákmányolás, és a kiszolgáltatottság. A nyomor, amelynek így már nem csupán anyagi értelme van, állandósul.

 

Szóval ki tesz jobbat a cigányoknak? Az, aki, Atyaúristen! , iskolába küldi őket, és végre szembesíti őket a realitásokkal? Vagy az, aki továbbra is – nehogy rasszistának tűnjék – „megkíméli” őket a valóságtól, és továbbra is a gonosz többségi társadalomra fogja az egészet. Mint már írtam, lehetnénk toleránsabbak a cigányokkal szemben, mert valóban sok fölösleges indulat kavarog ma Magyarországon, sok- sok átitatva a rasszista baromságokkal. De a vásár – mint mindig - kettőn áll.