Félve gondolok bele abba, milyen lehetett az a kétszáznál is több pályamű, amely végül nem jutott el a legjobb harminc közé A Dal című versenyben. Amit ugyanis az első adásban láttam és hallottam, az a középszintet is csak időnként ütötte meg.

A formátumon tavaly óta nem sokat változtattak. Továbbra is úgy érzik, hogy Rákay Philip főintendáns uramnál, Csiszár Jenőnél műsorvezetőnél és az egykaptafa-stílus koronázatlan királyánál, Rakonczai Viktor zeneszerzőnél nincs szakavatottabb annak eldöntésére, ki képviselje Magyarországot a májusi Eurovízión.
Ha az ember félreteszi az előítéleteit, akkor a véleményezéseik és pontozásaik alapján érthető, miért aggályos, hogy ők válogatnak a dalok között. Vagyis lenne aggályos, ha lenne bármi jelentősége az európai dalversenynek.
A zsűribe beült még Rúzsa Magdi, aki azon kevés magyar indulók közé tartozik, akik sem dalukkal, sem eredményükkel nem égették az országot. Azonban neki is csak saját dolgaiban biztos az ízlése, a dalokról neki is csak közhelyek jutottak eszébe.
Wolf Katit pedig a Compact Disco frontembere, Valkó Csaba váltotta. Nem csoda, ha e név nem mond semmit, tavaly az ő zenekara ért el utolsó előtti helyet érdektelen, jellegtelen számával. Jogos tehát, hogy csatlakozott azokhoz a jó szimatú döntnökökhöz, akik őt delegálták 2012-ben a nagy megmérettetésre...
Talán mondani sem kell, hogy a nagy, üres ömlengések sorát ő sem szakította meg.

Az ember már-már azt hihette, a hét pont a minimum. Mert annál kevesebbet senki sem adott.
Ebben az óvatoskodásban persze érezzük főintendáns urunk keze nyomát. Csak egy ilyen jellegtelen ember nem fejezi ki a véleményét, amíg azt nem közölték vele. Az különösen kínos volt, amikor a nézőknek szánt segítségnél nem nevezett meg senkit sem. Egy zsűrielnök, akinek nincs preferáltja.

Az előadók az egyébként sem túl magas színvonalú tehetségkutatók korai kiesőiből, pár ismeretlen arcból, a Voice győzteséből és Keresztes Ildikóból verődtek össze.
Szinte mindegy is volt, ki énekel, mert ennyi jellegtelen zenét ritkán hallani egy rakáson. Ez alól egyedül Keresztes Ildikó kivétel, aki persze mindenki másnál sokkal-sokkal jobb énekes, és ennek megfelelően rá osztott se íze - se bűze balladát nem volt annyira nehéz végighallgatni.
Az viszont számomra teljesen érthetetlen, miért hozta magát Keresztes ilyen méltatlan helyzetbe. Nekem volt kellemetlen, ahogy ott állt ez a tagadhatatlaul tehetséges ember a színpadon, és izgatottan hallgatta, mit gondol produkciójáról a compact discós senki.

Keresztes tanítványa, az elmúlt évek egyik legnagyobb lufija, Baricz Gergő és a magát ebben a produkcióban is túlexponáló Geszti Péter által a világra szabadított Gyurcsik "Tibi" Tibor csatlakoztak a mentor-ősanyához a nézők szavazatai alapján.
A zsűri nagyon lepontozta a Megasztárból és a Fidesz-gyűlésekről ismerhető Palcsó Tamást, de a közönség valamiért kedveli ezt az intakt figurát, úgyhogy az ő feel good (magyarul: tingli-tangli) száma is versenyben maradt.

Természetesen egyik fiú sem érdemelte meg a továbbjutást.

Szinte mindenki úgy gondolja, hogy Pál Dénes győzelmét a Voice-ban a látássérült Agárdi Szilviával közös duettjének köszönheti. Erről természetesen jó magyar szokás szerint minden létező bőrt le kell húzni, ezért a Pál-Agárdi páros a voice-os párbajéval szinte teljesen megegyező koreográfiához kapott egy elég gyenge számot ezúttal. Különösen ízléses, hogy a szövegíró a lány majdnem-vakságára hegyezte ki a témát. Ez egyébként még jól jöhet nem kevésbé sekélyes eurovíziós közegben. Csak nem ártana kicsit jobban énekelni. A múlt héten sajnos konstatáltuk, hogy a "bugyinedvesítően kék szemű" eposzi jelzővel aposztrofált Dénes üdítően mély hangja megbicsaklik, ha nagy a tét. Szilvia viszont még nagyon kezdő. Ha tényleg ők mennek ezzel a negédeskedő izével - amire komoly az esély - valaki vegye őket kezelésbe!

A három csúcspont egyike sem egy Csomolugma persze, csak a többiek közül emelkednek ki némileg. A Galambos Dorina fémjelezte Mrs. Columbo kellemes, jazz-szerű produkciója persze esélytelen lenne a malmői döntőben, mégis ennél éreztem magam a legkevésbé kínosan.
A teljesen ismeretlen Bogi, aki valószínűleg valamilyen győri kiskirálynak lehet a szeme fénye, nagyon kellemes meglepetés volt. Különösen értékeltük a háttérben táncoló Austin Powers-hasonmást, és a teljesen kaotikus színpadképet. (A dal persze felejthető.)
A szintén itt bemutatkozó Background nevű együttes nem feltétlenül pozitív értelemben méltó az említésre. Sem a dal, sem az énekesnő nem volt értékelhető. Nem túl tehetséges amatőrök próbálkozása volt ez, amely elég balul sült el végülis. De mégis így is sokkal közelebb állt egy ilyen műsor valódi természetéhez, mint a hatalmas médiahátszéllel is befutni képtelen x-ek és megák.

A szavazás idejére kaptunk két extra produkciót. Előbb Hien énekelt egy Olivia Newton-John számot.De ez rendben is volt, tölteléknek mindenképp.
Ezután valamilyen számomra érthetetlen koncepció mentén Hujber Ferenc és Mészáros Árpád Zsolt énekelték Karel Gott, illetve Koós János Korda György dalát, a Lady Karevált. Hujber nagyon szegényes cseh kiejtéssel, MÁZS pedig magyarul. Sajnos egyikük sem az Irigy Hónaljmirigy szövegével. A dalolás közben mintha rivalizáltak volna egymással, hogy végül egy elvtársi csók által legyen szent a béke. Végül pedig zászlócserével pecsételték ezt meg. A műsor alatt hadat üzentünk Csehszlovákiának?
Megint csak a Rákay Kálmánra oly jellemző óvatoskodó vicceskedés. Ami persze még véletlenül sem humoros.

Még két hétig ismerkedhetünk a versenydalokkal. Lesz még Radics "Üres" Gigi vagy például a United is. Nagy reményeim nincsenek.