A női lapokban a nőkről alkotott kép a legbosszantóbb. Az első Cosmopolitanemet Németországban vettem (nálunk még nem volt), de ebben a híres, a menő nőiességet szimbolizáló lapban csak baromságokat találtam.

Időnként manapság is nézegetek ilyen lapokat. Főleg a divatot szoktam tanulmányozni a jólesően színes oldalakon.
A nagymamám az újonnan megnyitott Skálába járt munka után nézelődni. Persze sosem vásárolt semmit. Ahogy én is mindig kinézek apróságokat, sőt még néha az ilyen újságok végén található boltregisztert is megvizsgálom. De sosem mentem még el ezekre a helyekre végül.

Nekem az ilyen újság a kirakatokat helyettesíti. Az egyéb cikkjei érdektelenül silányok. A szexuális praktikák általában gyermetegek, a kulturális ajánlók a Közhely szótár film, színház, muzsika passzusai kikörmölgetve, a sztárinterjúk általában arról szólnak, hogy valami betegesen sovány, egy-filmes nőci mennyire békében él magával, és a hidratálója mindig vele van.

A párkapcsolati okoskodásokat is csak átfutom. Most viszont végre nem langyos lábvíz helyett belecsaptak a lecsóba. A Joy félrelépésről szóló riportjában nyíltan a partner megcsalására buzdítják a tisztelt olvasó hölgyet.

A cikk főleg azzal foglalkozik, hogyan lehet rájönni, ha megcsalják az embert. Nem vagyok a téma szakértője, és nem is akartam azzá válni, de elolvastam, épp csak az nem volt leírva, hogy a vörös rúzsfolt a fehér inggalléron bizony égető jel. (Kicsit sok Emanuelle-t nézett a szerző. Ebben a világban meg kell, hogy szólaljon a nőben a félrelépés-radar, ha az imádott férfi "dizájnja" hirtelen megváltozik. Édeseim, láttatok már magyar férfit? A farmer-pólós világban igen gyakori a dizájnváltás.) Szóval igen informatív és hasznos az egész.

A kamu történetekkel (Tina (31) még a tévében látott színésznőkre is féltékeny például. Na, ja.) megtűzdelt iromány végére azonban arra is találunk útmutatót, mi a teendő, ha lebukik a pasi.

Három megoldást kínál a cikk.
Vagy ki kell rúgni.
Vagy franciás nagyvonalúsággal rá kell érezni, hogy ez csak egy kis botlás volt-e, vagy komoly vetélytárs bukkant-e föl a horizonton. Nekem már ez egy kicsit zavaros. Ha jól értem, akkor eleve csak félrelépésről van szó, semmi végzetesről. Tehát az utóbbi ebben az esetben nem is merül föl.

Az utolsó, egészen hajmeresztő ötlet két fogást is tanácsol. Az első az, hogy amikor a felszarvazott nőszemély sejti, hogy épp a tiltott málnásba készül az medvécskéje, rántsa be az ágyba. Így a férfi igényei is ki lesznek elégítve, és ha mégis elmenne a találkára utána, akkor úgyis ezen az előírás szerint vad szexen jár az esze. Amit a másik nő majd megérez - merthogy ez a hadjárat természetesen ellene irányul - és neki már így nem lesz kedve. És mivel a megcsalásnak egyetlen mozgatórúgója a szex, a liaison értelmét veszti. (Igen, a férfiak percepciója is igen igényes, sokrétű és mindenek előtt hízelgő.)

Az utolsó gondolat viszont a bosszúé. Szó szerint idézem:

"Tedd féltékennyé hűtlen párodat. Bújj ágyba a legjobb barátjával vagy bárki mással."

Mielőtt az üzenet valós tartalmát megvizsgálnám, még van egy apró szemantikai problémám.
Ez azért egy kicsit több, mint féltékennyé tenni valakit. Talán én vagyok kissé régimódi, de nekem a féltékenység gerjesztése nem jelent egyet a tényleges megcsalással. Egy kis flörtölés bőven elég.

Ha jól értem, a talio-elv alkalmazására buzdít a cikk szerzője. Akkor is félre kell lépnie a megcsalt nőnek, ha neki éppen senki más nem is tetszik. Teljesen mindegy, hogy kivel. Hogy a másik ember nem csupán körítés a nemiszerv körül, nyilván föl sem merül. Rigócsőr királyfi 2011.

Azért az ötletért pedig, hogy egyenes a gaz férfi legjobb barátja legyen a bosszú eszköze, egy évnyi fodrászmegvonás járna a szörnyű banyának, aki ezt írta.

Komolyan azt tanácsolják az olvasóiknak, hogy ilyen messzire menjenek?! Ez volna a helyes út az öntudatos nő számára, ha ne adj Isten, félrelépésen kapja a párját? Micsoda önző szukának képzeli el az olvasóját a firkász (aki a nevével persze nem vállalja a cikket, az ilyen kiváló írásoknak valahogy sosincs szerzőjük)?

Elvileg mentség, hogy valószínűleg nincs is tisztában azzal ez a magát trendinek képzelő, buta liba, hogy mire is veszi rá azokat a szerencsétlen nőket, akiket megcsaltak. Csak sem a tudatlanság, sem a felelősség helytelen felmérése nem elfogadható egy tanácsadó jellegű cikkben.

Ha ugyanis tudná ez a nőszemély, hogy mit beszél, akkor legalább egy-két sort kellene írnia a következményekről.
Persze, ha minimális jóérzés lenne benne, nem bátorítaná arra nőtársait, hogy csináljanak magukból egy csalfa férfi kedvéért ócska kapcarongyot, aki bárkivel ágyba bújik érzelmek vagy valódi vonzalom nélkül, csupán a bosszú kedvéért.
Esetleg alacsonyodj le arra a szintre, hogy még másik két ember barátságába is belepiszkítson.

El lehet persze hitetni a nőkkel, hogy ez a hozzáállás célravezető. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a Micsoda nő foglalkozása valójában mi volt.