Kicsit aggódtam, hogy lelepleződünk, amikor péntek este a Barátok közt utolsó jelenetében a Balázs nevű karakter 18. születésnapjára barátai meglepetésbulit szerveztek. Mi is erre készültünk, és szerencsére a mi forgatókönyvünket nem a BK szerzői írják, a miénk lényegesen ügyesebben volt megszervezve. Az ünnepelt tényleg nem sejtett semmit - pedig, mint kiderült, látta a péntek esti részt.

Főleg a nyolcvanas évek romantikus vígjátékaiban  szerveztek ilyen összejövetleket a főhősnek. Ott ez egy meglehetősen rosszul sikerült napot zár le általában: a munkahelyéről, fiújától egyaránt kirúgott, autók által lefröcskölt, anyjával összevesző lány leforrázva belép a lakásába, és negyvenen kiabálják: Meglepetés!

Szerencsére nem valami amerikai tucatkomédiában jártunk, mert a tegnap csak jó dolgok történtek, az ünnepelt állítólag élete legjobb születésnapjának nevezte a tegnapit. Ami pedig ennél is jobb, hogy ez a nap nem csak egy kis pillanatnyi fény volt, hanem egy a sok közül a napos oldalon.

Zolimoni barátnőnk egyébként sejtette, hogy nem szúrjuk ki a szemét egy doboz csokival. Így az átverésnek kétfenekűnek kellett lennie. Legfőbb cinkosunk - de valójában a hadművelet vezénylő tábornoka - a születésnapos barátja volt.
Tökéletesen készítette elő a terepet: ki volt takarítva, a helyszín vendégségre elrendezve, az ünnepelt időben eltávolítva. Sőt, még további meglepetésvendégeket is hívott, minek következtében egész népes társaság jött össze.

Tudom, hogy nem engem ünnepeltünk, nekem mégis ez volt egyszerre álmaim bulija. Sokan voltunk, megfelelő többségben voltak azonban az ismerősök. Lazák vagyunk, mégis érdekesen pezsgő párbeszéd folynak. Minden terv szerint alakul, de a fegyelmezett végrehajtás nem írtja ki az élvezetet.
Mégsem otthon, ahol egyébként mindig vagyok, de mégis nagyon otthonosan.

Gyerekkoromban, mikor még kicsit más volt a születésnapi buli funkciója (népszerűségre vágytam az osztálytársaimtól), az volt a legjobb, amikor szivárogtak sorra a vendégek. Már üldögéltek páran nálunk, de fél szemmel mégis az utcát figyeltem, és igazi izgalom fogott el, ha láttam valakit megérkezni.
Tegnap ilyen is volt, páran az ünnepelt után érkeztek. De persze az sem utolsó, hogy a funkció megváltozott.

De mindig szerettem volna a barátaim körében a boldog izgatottságtól remegve kikiabálni: Meglepetés! Látni, ahogy az idegpályák eljuttatják a tudatba a sokkoló felismerést a másik félben: itt és most történik az én nagy Meglepetésem!
A pillanatról fénykép is készült, bár kissé elmosódott, és készítője nem is túl elégedett vele, mégis jól van az elkapva. Egy teljesen váratlan, soha sem látott szituációra a jól ismert reakció.

Mert ugye titokban azt is ünnepeljük ezeken a bulikon, hogy a fél életünket együtt töltöttük, ismerjük egymást jól. De még van muníció ezekben a kapcsolatokban, hiszen a meglepetés mindig sikerült. Sőt, ahogy én a dolgok állását nézem, az igazi meglepetések csak most jönnek.