Bírom ezt az álnaivitást, amellyel a sajtó rácsodálkozik a különböző bkv-s ex-főmuftik történeteire. Loptak a BKV-nál? Tényleg?
Most a lebukott cinkosok, hogy mentsék eléggé sáros irhájukat, sorra köpik be főnökeiket. Balogh Zsolt immáron legendás nokiás dobozos interjúja után maga Antal Attila, az egykori vezérigazgató és helyettese, Regőczy Miklós is elmesélte, milyen csúnyaságokra kényszerítette őket a hétfejű Hagyó és pártja.

A Demszky-éra disznóságaira nincs mentség. Ha esetleg tisztáznák is magukat, akkor is a leghangosabb bizonyíték maga Budapest és annak tömegközlekedése.

Mégis számomra nagyon ellenszenves, hogy most ez a három ember, akik a jó időkben nagy elánnal hajtották végre ezt a sok törvénytelenséget, most mossa kezeit. Szégyen, hogy a magát úgyis halálra nyerő Fidesznek drukkoló média meg issza minden szavát ezeknek a hétpróbásoknak. Pedig ugyanúgy benne vannak ebben, mint a politikusok. Másrészt egyiküket sem kényszerítették erre. A fővárosi szoclib tolvajbanda enyveskezűekből áll, nem rablógyilkosokból. A nagy leleplezők bármelyike bármikor vehette volna a kalapját, ha úgy érzi, erkölcsi érzékével nem fér össze, ami a BKV-nál történik. Sőt, akár már akkor elmehettek volna a tetszőleges laphoz beszámolni mindenről. 

De nem tették, csak szépen eltűntek. Közben pedig nem is jártak rosszul. Most, amikor aztán a hihetetlen bekövetkezett, és végre-valahára felelősségre vontak pár embert, nem bírták magukban tartani az igazságot.

Az igazságot? Ezek az emberek gyanúsítottak, mégcsak nem is kötelező igazat mondaniuk. És a múltjukból tudjuk, hogy egyébként sem megbízhatóak vagy túl tisztességesek. Nagy kitárulkozásuk üzlet. Pontosabban befektetés. Abban bíznak, hogy a Nagy Fideszes Elszámoltatáskor majd számít a kampányban elvégzett feladatuk. A jobbos újságíró meg minden alkalmat megragad, amikor befeketíthet egy ellenoldalit. Ez nem a tényfeltárás iránti vágy, hanem a botránykeltési. Ez fűti a blikkeseket is, csak egy ún. komoly lapnál nem megengedhető a bulvár.

Pedig ez is bulvár. Semmi bizonyíték sincs arra, amit ez a három ember állít. Bulvár a megfogalmazás is, gondoljunk csak a nagyon képszerű nokiás-dobozra. Egy pillanat alatt a szleng része lett, ilyen leegyszerűsítő szimbólumokat a bulvár gyárt. (Persze a jobboldali nagyonhülyék már tovább is mentek gondolatban: ők olyan mélyen gyökerező összeesküvést sejtenek, hogy maga a Nokia fizetett valakinek, hogy ingyenreklámot kapjon...

De a lényegre visszatérve: miért hiszik most el minden egyes szavukat, mikor régebben kígyót-békát kiabáltak rájuk? A lopás az lopás. Ezen nem változtat az sem, ha más is lopott. És az sem, ha az illető most - rendkívül gerinctelenül amúgy - elmegy árulkodni.

Főleg, hogy sok olyan dolgot is belekevernek, ami nem bűn, csak legfeljebb ízléstelen. Ilyen például Lendvai Ildikó ismerősének a beajánlása. Ne csináljunk már úgy, mintha Magyarország nem a Rokonok országa lenne! Az már más kérdés, hogy voltak olyan kreatívak, és az illetőnek munka nélkül csurgattak egy kis apanázst végül az egyik alvállalkozón keresztül. De ez inkább példázza az ő észjárásukat, mint Lendvaiét.
De beszélhetnénk arról is, hogy Hagyó ordítozott a munkatársaival. Szegény kollégák! Ettől még Hagyó lehetne a legtisztább kezű, legjobb szakember. Csakhogy nem az, és annyi bőven elég - legalábbis egy komoly újságnak elég kéne, hogy legyen - hogy Hagyó körül minden elromlott. Az újságíró iskolában is azt tanítják, mi hangzik erőteljesebben: Tegnap nagyon nagy káosz tört ki, vagy Tegnap kitört a káosz. Bőségesen elég, ha Hagyóról leírják a szikár tényeket. A többit majd megírja a Story.