Az egyik közeli bolt a Szociális bolthálózat tagja lett jó egy hónapja. Azt hirdették magukról, hogy itt majd megfizethető áron kvázi az őstermelőtől lehet a jó hazait megvenni.

Természetesen kíváncsi voltam erre, mert az ötletet nagyon jónak tartom, és ebben a formában nagyon szívesen támogatom a magyar gazdákat.

Sajnos azonban nem éltek rendesen ezzel a lehetőséggel. Az áru kiszámíthatatlan időben érkezik, sosem lehet tudni, mikor hoznak és mikor nem. Drága - a bolt korábbi árszintjéhez képest mindenképp. De a fő bajom, hogy a minőség nem megfelelő.

A felvágottak állítólag szintén háziak, de állottak és semmilyenek.

Az idéngyümölcs pedig egész egyszerűen csúnya. Vagy az van, hogy a folyton a csodás színvonalról áradozó gazda a boltba már csak a maradékot hozza, amit a nagyfelvásárlónak már nem tudott eladni. Vagy ilyet tud termelni.

Vagy szánt szándékkal átveri az őt segíteni kívánó boltot és vásárlót, kiszúrja a szemét az összetört, túlérett, itt-ott rothadó gyümölcseivel. (Ugye ennek kellene a legfrissebbnek lennie, hiszen a "szomszédból" hozzák.) Vagy csupán erre a színvonalra képes. Melyik a rosszabb?

Biztos van tényleg első osztályú magyar, mezőgazdasági termék is, hiszen azért a piacra is járunk, ahol ugyan drágábban, de szép áruhoz lehet jutni. Szóval a Szociális bolthálózat azért jobban is megválogathatná, hogy kiktől szerzi be a gyümölcsöt. Máskülönben ez a kezdeményezés ugyanúgy kútba esik, mint a Magor termékeké. Pedig más értelmes, ha úgy tetszik, fenntartható módja nincs a mezőgazdaság működtetésének, csak, ha az emberek veszik a termékeit.