Eszter hagyatéka - filmkritika

Nagyon szomorú ez a film. Semmi pozitív nincs benne. Tönkrement életek, túl későn ébredő, megöregedett emberek, csalódás, szélhámosság és érzéketlenség az egész.

Az alapanyag Márai Sándor azonos című regénye. Egyesek szerint a világsikert elérő, valóban kiváló A gyertyák csonkig égnek című mű utánérzése. Ebben nem tudok állást foglalni, mert ezt nem olvastam. Mégis érződik, ez ugyanaz a hangulat. A túl-késő érzése, a visszavonhatatlanság, a happy end-nélküliségé.

A történet klasszikus hármas egységbe van szerkesztve: egy napot mesél el, a helyszín kizárólag Eszter balaton parti háza és szőleje (eredetileg felvidéki, de filmes szempontból jó, hogy áthelyezték). Egyetlen szálon fut végig az egész: Eszter utolsó, egyben végzetes találkozás élete szerelmével, Lajossal. És ebben az egy napban benne van a két ember egész élete. Ez nagy erőssége a filmnek.

Hátránya viszont, és ezáltal talán az egész filmet tönkretevő hiányossága, hogy nem ad választ arra kérdésre, miért szereti Eszter ezt az embert. Nem tudom, Márai rávilágít-e erre, a film Lajost lerendezi abban, hogy minden rosszat elmond róla, amit egy férfiról el lehet. A rendező is azt kérhette Cserhalmitól, hogy legyen olyan gusztustalan, amennyire csak lehet. Nem feltétlenül rossz megoldás ez. Elvégre talán pont az a lényeg, hogy Lajos tényleg egy velejéig romlott ember, csak Eszter nem veszi/ nem akarja észre venni ezt. Élete tragédiája, hogy több évtizeden keresztül.

A másik hiba a szájbarágás. A forgatókönyv mindent túlmagyaráz. Az egyébként sem túl élénk cselekményt is elnyomja a sok narráció. Enélkül is értjük. Főleg, mert a fantasztikus színészgárda egy-egy gesztusa sokszor minden veretes szónál többet ér. És ez a fő előnye a filmnek: a színészek. Udvaros Dorottya, Eperjes Károly, Szilágyi Tibor, Törőcsik Mari, Áron László és persze a főszereplők, Cserhalmi György és Nagy-Kálózy Eszter. Ez önmagában sok-sok érv a film mellett. Mégis valahogy feszengenek ezek a kiválóságok. Néha nehéz eldönteni, a film nehézkessége miatt vagy Lajos ottromba és átlátszó viselkedése miatt.

Sok ügyes dolog is van azért benne. Az egyik a Balaton-felvidék és régi módi családi összejövetelek hangulata. A másik az öregség ábrázolása. Ez az öregedés középső fázisa: már túl van az illető az első sokkon, hogy már nem fiatal, de még nem belenyugvó idős ember. (Illetve ilyen is van, Nunu, a családtagnak számító cseléd; Törőcsik Marinak a tökéletesen testhez álló szerep). A messziről még fess arcokon közelről már jól látszanak a barázdák, a szem alatti karikák. Ezt a jó eszközt többször is használják.

Tetszett-e a film? Nem tudom. Igen is, meg nem is. Tetszettek a képek, a milliő, a színészi játék. Ellenben ott van az erős kezdet után ellaposodás, Lajosék érkezésének túlfeszítettsége, és gyenge kipukkanása, a mesterkélt dialógusok...

Úgy látszik a filmre leginkább illő szó a nehézkesség. El kell mondjam, hogy ötödik nekifutásra sikerült megnézni, mindig közbejött valami. Tegnap poénból azt mondtam a film előtt mozis társamnak, hogy most meg majd elszakad a film. És el is szakadt. Legalább nevettünk. A film ugyanis erre nem ad okot, de ez inkább előnye.

Értékelés: 6/10