A Wall Street farkasa - filmkritika
A főszereplő áldokumentumfilmes narrációja világossá teszi, nem kapunk tárgyilagos képet. A mese csak a Farkas nézőpontját használja, olyannyira, hogy mindenki más mellékes, csak annyit látunk belőlük; amennyit a főszereplő, illetve amennyit a főszereplő látni enged. Jordan Belfort tökéletesen mozgatja a szálakat, rendkívüli manipulátor, ám ezzel véget is érnek pozitívumai. A film egy velejéig romlott ember fonák portréja.
Belfort szerény körülmények közül küzdötte föl magát a felső tízezerbe tehetsége, de elsősorban gátlástalansága révén. Próbálja elhinteni, hogy nagy naivan csöppent bele a tőzsdecápák mélyvízébe, de nyilvánvaló, nem az első tőzsdei munkahelyén eltöltött fél év alatt változik meg gyökeresen a karaktere. A gátlástalan hazudozás és eközben a másik fél megvetése régi örökség: Belfort apja igazi elnyomó hangember. Egyszerre két leckét is ad fiának az alakoskodáshoz: az egyik a már említett elnyomás. Amíg az ő kenyerét ette Belfort, addig ennek alá kellett vetnie magát. Ez pedig - az apa-fiú kapcsolat erőviszonyai miatt - hazudozásba kényszerítette az ifjú Jordant. Másrészt pedig az apa viselkedésének, melyet a film egyik kifogástalan és nagyon vicces jelenetében ki is karikíroztak, volt egy másik aspektusa: a kétszínűség. Hangosan csak az általa alávetettnek gondoltak előtt hőbörgött az apja, ha a dühöngésnek lehetett volna következménye, egy szempillantás alatt bársonyos modorra váltott.
Ebből az iskolából lépett felsőbb osztályba Belfort, amikor önjelölt mentora bevezette az ipari pénzcsinálók életének rejtelmeibe. Hiába próbálja Belfort azt a látszatot kelteni tehát, hogy őt ez a világ tette olyanná, amilyenné, legfeljebb katalizátora volt a tőzsde ennek, egy színtér, ahol a professzionális gátlástalanság a sikerhez vezető erény. A mentor nem véletlenül választja őt, hogy tudását neki adja tovább.
Természetesen azok sem csalódnak, akik a fékevesztett életmódot akarják látni. Ennyi drogozást vásznon még nem láttam. És van bőven kurva, sportkocsi és persze lóvé is. Mindaz, amire egy nem különösebbe igényes nagykamasz fiú vágyik, mielőtt nekivágna a nagybetűsnek. Belfort története azért olyan vonzó manapság, mert jellemző az éretlenség. A hagyományos értelemben vett kamaszkoron túl is sokan vágynak gyors kocsikra és még gyorsabb numerákra. Amivel csak az a baj, hogy semmi másra nem vágynak.
Ördögi kör, hogy éppen ezek az emberek is - éppen az érettség hiányában - félreértik a filmet. Szó sincs az aprólékosan bemutatott életforma istenítéséről. A közönség nem örömében neveti végig az orgiákat, hanem meghökkenésében. Az izgalmat nem a részvétel vágya okozza, hanem a kíváncsiság, hová lehet még fokozni a dekadenciát.
Belfort maga is igen éretlenül prezentálja mindezt. Minél romlottabb valami, annál büszkébb rá. Hogy ne feltétlenül pornográf példát hozzak: a jól zárt évet azzal ünneplik, hogy bohócruhás törpékkel dobnak célba. Ilyesmi csak hülyegyerekek eszébe juthat.
A film leggyengébb vonala az, ahogyan a CIA FBI próbálja elkapni a Farkast. Pedig milyen ígéretesnek indul ez a szál: nagyon ügyes, sőt elegáns megoldás, hogy a rá állított ügynök csak egy-egy pillanatra látszik az elején. A film egyik legerősebb jelenete, amikor Belfort a hajóján fogadja üldözőjét. Ez a párbeszéd a film csúcspontja, hajszálpontos, hibátlan.
Ám innen a bűnüldözői szál elveszíti minden feszültségét, és inkább csak dramaturgiai szükségszerűségnek tűnik, mintsem a Farkas egyetlen természetes ellenségnek ügyködésének. A nyomozónak ezután már csak egyetlen nagyszerű gesztus jut, a film egyetlen felemelő pillanata: amikor a metrón ül, mint minden reggel munkába menet. Őt nem kápráztatta el a farkasok világa.
A film trükkje éppen a káprázat. Beszippantja a nézőt. Ha külső szemlélők maradnánk, szárazon megállapítanánk, hogy újabb filmet láttunk a pénz, kábítószer, szex ölő-butító-nyomorba döntő hármasáról. A történet nem túl izgalmas, sőt, repetitív időnként. A karakterek sem túl érdekesek: csak Belfort egomán szűrőjén keresztül látjuk őket. Sőt, maga a Farkas is csak azért kivétel, mert Leonardo di Caprio annyira kiváló színész, hogy azokat a kis hézagokat is kitölti, melyek talán meg sincsenek a valódi Jordan Belfortban.
Bár túl járatos nem vagyok a vegyi anyagok okozta mámorban, de talán értelmes a filmet a droghoz hasonlítani. Az első találkozás vele mindenképp megdöbbentő, sosem volt tapasztalás, aztán egyre több és több kell belőle, máskülönben már haragszunk is az egészre (hiszen igazi tartalma nincs). Sokan utálják a végét, mert lapos. De persze az első két - két és fél óráért meg odavannak. Na, hát pontosan ez a kábítószer hatásmechanizmusa is! Poén, hogy ezt ebben a szürkébb, utolsó részben ki is mondják: a (kényszerű) józanság halálunalom.
Ilyen pofátlan vallomással indul Belfort elbeszélése is. Egy méregdrága, vörös Ferrariban cikázik a többi kocsi között. Majd a kocsi csak úgy színt vált, fehér lesz. A történet mesélője elmondja feketén-fehéren (vörösen-fehéren?), hogy bizonyos részleteket majd kedvére alakítgat. Szó szerint úgy színezi a történetet, ahogy akarja. És ezt meg is mondja. De mire felfognánk, már egy kis orális jelenetet látunk, ami még a kizárólag felnőtt műfajban is kimondottan korai lenne, ha azt vesszük, mennyi idő telt el a főcímtől számítva.
Belfort egy rendkívül romlott ember, aki élete minden színterén megbukott: munkája csak illegális eszközök révén volt sikeres, és ez a hatóságok előtt sem titok, az emberi kapcsolatai romokban hevernek, házasságait csúnyán tönkretette, barátai nem nagyon maradhattak, ha egyáltalán voltak. De mivel a világ egyik legnagyobb manipulátora jut szóhoz a vásznon, szánalmassága nem egyértelmű azonnal. Ezzel a filmmel persze megint nagyot szakít - az eddig is bestseller könyveit most aztán végképp elkapkodják az utolsó darabig - de Scorsese és Di Caprio révén az egész világ előtt lelepleződött.
Értékelés: 9/10
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.