Aki arra kíváncsi mi történt 2011-ben úgy általában, szinte bárhol megtalálja az összefoglalókat. Az viszont, hogy körülöttem mi történt az elmúlt, sehol máshol nem olvasható. Vagyis igen exkluzív sorok várják a továbbmerészkedőt.

Kétségtelen, hogy az év szava Amálék háza táján a comeback. Persze ez nem kötődik szigorúan a naptári évhez, az ilyen folyamatok mindig mély gyökérből törnek a felszínre. Mindenesetre több olyan emberhez kerültem tavaly közel, akik hiányoztak. Az első ilyennel nem voltunk túl sokáig elvileg távol egymástól (már, ha az időt fizikai, egzakt mennyiségnek tekintjük). Vele az összeborulás még az előző év utolsó napjain történt meg. Ez energiát és hitet adott a többihez.
2011-ben jutottam el egykori tanáromhoz is újra, akivel azóta jóban vagyunk. (Nagyon friss élmény az év utolsó péntekjén átélt hat órás vizit. Kétségtelenül ez dobott föl az idei karácsonyi szünet alatt eddig legalábbis. Meglepetés, hogy ez az ember kedves is tud lenni.)
Ahogy arról sem feledkezhetünk meg, hogy egyik törzsolvasónk újra állandó vendége a mi kis bohém összejövetelinknek. Nem gondoltuk, de mindig reméltük, így lesz egyszer. 2011-ben jött el az ideje.
Nemcsak ő, de ő példája is megerősítette azt, hogy érdemes volt kis társaságunk kereteit bővíteni, és beengedni a barátaink barátait. Ez kérdésen felüli nyereség.

Az év társadalmi eseménye a július közepi asado volt. A kertünk ráncba szedésének egyik motiválója egy ilyen álomszerű kerti party megszervezése volt. A kertet végül csak részben sikerült visszahódítani az elburjánzó természettől, de a grillezésre így is sor került. Régóta vágytam egy ilyen bulira. Egész pontosan tizennyolc éve, amikor is az apám kollégái jöttek el testületileg. Akkor még nem volt ilyen profi sütőberendezésünk, ezért egy háromféle húsból főzött pörkölttel kínálta meg a vendégeit. Nekem azóta ez a vendégség az etalon. Nagy eredménynek tartom, hogy sikerült hasonlót összehoznunk.
Szívem szerint nem ezt az ínycsiklandó képet tenném be, mert az asztaltársaság készült fotó számomra az év felvétele. De sajnos a rajta szereplők nem járultak hozzá a közléshez, és egyébként sem szeretném azt az intim pillanatot igazán megosztani. Aki ott volt, ismeri a képet, aki meg nem, az csak magukat igen jól érző, de vadidegen kezdőharmincasokat lát fáklyák fényében mosolyogni.
Az összejövetelt az alternatív harmincadik születésnapi bulimnak tekintem egyébként. Az igazi külső körülmények okán életem egyik legrosszabb napja volt. Úgyhogy ezt kineveztem annak önhatalmúlag.

Miután tehát az igazi harmadik X-em nem indult fényesen, fejembe vettem mint legidősebb, hogy mindenki másnak viszont emlékezetessé teszem.
A sorban következő a már említett nagy visszatérő volt. A blog egyik hagyománya, hogy minden évben valahogy megemlékezünk a nagy napról. Így volt ez 2010-ben is. Nem voltam éppen erőm teljében, ezért csak pár zenét posztoltam. Amit ő megköszönt. Ekkor derült ki, hogy az a kommenter ő. Addig másnak gondoltuk. Az a nyomozás, ami az áll-leesést követte, zavarba ejtette volna bármelyik titkos szervezet szakembereit is. Bár náluk nem biztos, hogy minden megerősítés ekkora örömmel járt volna.
Utána, még mindig novemberben kis bonsai-jal ajándékoztuk a következő harminc évest. Ezen a bulin indult világhódító útjára a pandázás, emlékeztett rá az akkori ünnepelt igen büszkén. (Pandázás: veridézetek a "panda" szóval gazdagítva. Pl.: "Milyen volt pandasága, nem tudom már..." )
Januárban aztán a befagyott Balatonon kalandoztunk Csöncsön tiszteletére.
Márciusban pedig fölment a függöny kis társulatunk előtt. Esti Kornél és Ürögi Dani emlékezetes jelenetét elevenítettük meg. Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna, vagyis az ünnepelt reakciója mindent elmond, egyben a legnagyobb elismerés: "Csak azért nem sírtam a meghatódottságtól, mert annyira vicces volt."
A májusi születésnapra egy ún. meglepetésbulival készültünk, de végül a Megöntözött öntöző szerepe maradt csak nekünk.

Ezen a bulin jelentették be barátaink, hogy hamarosan összeházasodnak, és nem sokkal később a családba megérkezik a harmadik tag is.
Nem tudom, van-e olyan hír, amely ezzel vetekszik. Azóta már mindkettő megtörtént, és örömmel konstatáltuk, hogy a nagy könyvben leírtakat szigorúan követte az ifjú pár, illetve a jövevény, aki nem mellesleg holnap lesz egy hónapos. Természetesen innen is köszöntjük, és ígéretünket tesszük egy nem is oly távoli látogatásra.
A kislányt négy napos korában, még a kórház biztonságában megnéztük. Még nem tudtuk eldönteni, hogy a haja vagy a humorérzéke jobb.

Ha már születésnapokról (régiekről és nagyon újakról) volt szó az előbbiekben, eshet szó az ujjászületésről is.
A kert elsősorban az első félévben töltötte ki az időmet és ürítette ki a pénztárcámat. Ahogy már írtam, még nem teljes a siker, de föl nem adtuk semmiképp sem.

Ezt a törekvést némileg erősíti az a tény, hogy az anyám tavaly ősszel nyugdíjba vonult. Egészen meglepett, mennyi kedves üzenetet kapott a blogon keresztül is. A munkahelyéről alig akarták elengedni, egész decemberben folyton búcsúbulikra járt. Azóta pedig kijelentette, hogy mostantól "hedonista". Csak támogatni tudjuk.

A élvezetek útján továbblépdelve beszélnünk kell a fociról, amely szintén 2010-es örökség. A Barcelona iránti rajongásunk nem csillapodik. Dehát miért is hagyná magára az ember a világ legjobb csapatát? Lionel Messiről szóló blogunk a Népsport bloguniverzumának fényes csillaga. A Copa América után viszont végérvényesen szembe kellett néznünk azzal, hogy dél-amerika foci hanyatlik. Imádott braziljaim szó szerint bohócot csináltak magukból az utolsó tizenegyesrúgásoknál.
De Messi az argentin válogatottal sem volt igazán erős. Az idő eltolódás miatt a nyitómeccs szombat hajnalra esett. Hogy az időt addig értelmesen töltsük, megnéztük a Berlin fölött az eget. Az jó volt.

Mindig is szerettem az operát, gyerekként még egy vetélkedőn is indultam. Persze nem nyertük meg, de a felkészülésért megérte. (Itthon nem voltak operalemezek.)
Az Uránia mozi honlapjának böngészése közben láttam meg, hogy élőben közvetítenek pár előadást a new yorki Metropolitanből HD-minőségben. No, riasztottam is a családot: két héttel a születésnapom utánra lehetett jegyeket venni, szerezzenek.
Gondoltam, hogy jó lesz, ehhez képest bombasztikus volt! Amikor a kritikát írtam róla, még nem tudtam tisztességesen illusztrálni, de ma már meg tudom mutatni az operairodalom egyik legmeghökkentőbb fordulatát. A rossz életű Don Giovannit elragadja a pokol.

Természetesen nem feledjük Sting júniusi szimfonikusokkal gazdagított best of koncertjét sem.

Holnap úgyis az Operára figyel az ország. A kiválóan sikerült Alaptörvényt megünneplendő gyűlnek össze a hatalmasok. Több párt és civilszervezet tüntet majd az ellen a cinizmus ellen, hogy ezt az öncélú fércművet még fényűző körülmények között piedesztálra is emelik. De már kurucék is bejelentkeztek a maguk abszurd destruktivizmusukkal ellentüntésre.
Mivel rendszeres sírnoka vagyok a közállapotoknak, nem vesztegetnék sok szót arra a kétségbeejtő helyzetre, amelybe ma Magyarország került.
Az én életemben viszont mérföldkő, hogy az október 23-i tüntetésen részt vettem. Először történt ilyen. És ahogy elnézem a dolgokat, nem utoljára.

Minden kedves olvasónak minden szépet és jót kívánok 2012-re!