Nehezen ocsúdtam föl a vörösiszap okozta katasztrófa hatása alól, és most úgy néz ki, ismét jöhet a vörös áradat.

Hiába tudjuk, hogy a környezetvédelem nem uralkodó szempont a magyarországi kormányzásban, ahogy azt is, mennyire szordínóban működött a magyar állam az utóbbi időkben; ismerjük jól a vadkapitalizmusból itt ragadt üzletemberek mentalitását is, mégsem számítottunk ilyenre.

Mint minden katasztrófánál, ennél is több tényező váltotta ki a tragikus hatást. Készséggel elhiszem, hogy az esős-szeles időjárás is okozója, esetleg katalizátora lehetett a történteknek, mégis tagadhatatlan, hogy több emberi mulasztás is történt. Lehet firtatni a hatóságok szerepét, de ezzel párhuzamosan érdemes végiggondolni, milyen ellenőr-ellenes mentalitás jellemző az országra. A cégek bármit megtesznek a revizorok jóindulatának elnyeréséért vagy legalábbis figyelmének elteréséért. Aki most a környezetvédelmi hatóságra akarja ráhúzn elsősorban a vizes lepedőt, gondolja meg, sosem akart-e rendőrt vagy BKV-ellenőrt jobb belátásra bírni. A hatóságot nem menti föl persze, hogy olyan környezetben kell embereinek dolgoznia, ahol folyamatosan próbára teszik a tisztességüket, de mint minden korruocióhoz két fél kell. Biztosan súlyos hibát vétett az, aki erre a toldozott-foltozott teknőre, melyet egyértelműen túltöltöttek, kiadta az engedélyt. De a legfőbb felelősség természetesen a cégé, melynek valószínűsíthetően hanyag és felelőtlen magatartása miatt ez a rémség bekövetkezett.

A cég tulajdonosi - vezetői köre a múlt rendszer utolsó haszonélvezőiből, az állami vagyont ügyes-ügyeskedő átmentőiből áll. Ennek jogosságát lehet persze firtatni, ennél engem mindig jobban érdekelt, hogyan működik a rájuk bízott cég. Eredendően ennek vizsgálatakor a pénzügyi eredményességet érdemes megnézni, mert az ember azért azzal nem számol - és talán ez súlyos hiba - hogy egy száz éve ugyanazzal foglalkozó üzemben az alapvető biztonsági előírásokkal sincs minden rendben.

A menedzsment viselkedése azonban egyértelműen közvetlen vétkességükre utal. Eddig egyetlen üzenettel szolgáltak: a cég biztos nem bűnös - szerintük. Ezt különböző, többnyire ügyetlen és szerencsétlen módon előadott nyilatkozat formájában tették nyilvánvalóvá.
Mindent elmond a MAL vezérkarának társadalmi felelősségvállalásáról alkotott felfogásáról a vezérigazgató első, magabiztos nyilatkozata. Ebben azt fejtette ki - az ár még le sem ment ekkor - hogy semmi baj sincs. A vörösiszap nem káros az egészségre. Vagy, ha mégis, a cég, melynek telephelyéről szabadult el ez a töménytelen melléktermék, arról nem tehet. Sőt, még azt is bizonygatták, hogy ami történt, nem lehetséges. Ehhez képest valahogy mégis bekövetkezett.

Természetesen kötelessége minden cégvezetőnek cége érdekeit képviselni, amennyire csak lehet. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a keletkezett károkat minél kisebbre kell csökkenteni. De a MAL minden határon túlmegy azzal, hogy semmilyen felelősséget sem vállal. Zsebpénznek beillő felajánlását sem magától, hanem a kormányzat nyomására tette meg. Megkésett távolságtartó és szűkszavú sajtóközlemények formájában érintkeznek a lakossággal, és még érzéketlenségükre is van magyarázatuk: a kárelhárítással vannak elfoglalva. Ehhez képest rendszerük újabb három helyen vált instabillá, Kolontárt evakuálni kellett.

A MAL Zrt. egyelőre ragaszkodik azon álláspontjához, hogy a hét halálos áldozatot követelő, száz fölötti számú súlyos sérülést és teljes ökológiai pusztulást okozó baleset természeti jellegéhez. Kíváncsian várjuk ennek bizonyítását.

Az óvatoskodás ideje lejárt, és ez Orbánék határozott reakciójából is kiderül. Az iszapár "gazdáinak" ehhez kellene igazodnia, nem mindenféle maszatolással próbálkozni, hátha mégsem lesz akkora a kár; hátha rá lehet fogni, hogy az ő olcsó húsuk híg leve valami vis maior miatt öntötte el a környező falvakat.
Ebből a finomkodásból kiderül az az ügyeskedési hajlam, mely feltételezhetően a katasztrófához vezetett. Valószínűleg a tározó és a gátak folyamatos és tisztességes karbantartása helyett folyamatos tűzoltás zajlott. Csak nem lesz baj!

Hát lett! Úgyhogy jobb lenne másképp hozzáállni a történtekhez. Mindenekelőtt elnézést kellett volna kérni, de erre csak tegnap, pénteken került sor. Másrészt a lavírozás ideje lejárt. Ki kellett volna állni, és minden lehetséges variációt - hogy tovább omolhat össze az iszapkazetta és a védgát, hogy az esetleges újabb túlcsordulásra felkészülhessenek az emberek.
Ma reggel 6-kor az ötvenes kitelepítéseit idéző körülmények között kellett hátrahagyniuk otthonaikat az eddig is sokat szenvedett kolontáriaknak. Fejenként húsz kiló - ennyit menthettek meg biztosan anyagi javaikból. Talán, ha a cég megadja a szót szakembereinek, akikről szeretném feltételezni, hogy el tudják képzelni a lehetséges következményeket, akkor a kiköltözést jobban megszervezhették volna a helyiek. De inkább hallgattak, mert abból baj nem lehet.
(Abba inkább bele sem gondolok, mi van, ha a szakértők annyira mégsem tudják felvázolni az összes eshetőséget.)

A legsértőbb momentum a MAL részéről az volt azonban, amikor ígéretével ellentétben a cég vezérigazgatójának, Bakonyi Zoltánnak, nem volt mersze megjelenni a lakossági fórumon. Az egész falu várt rá, és nyilván nem lett volna könnyű menet, de annyit megérdemeltek volna az áldozatok, hogy legalább szóba állnak velük. Nagy késéssel egy huszadrangú alkalmazottat küldtek a helyszínre, aki ráadásul semmilyen lényegi közlésre sem volt felhatalmazva.

Az ország viszont összefogott, a 1749-es és 1752-es adományvonalakat már félmillióan felhívták, erre buzdítok én is mindenkit. Aki ezen felül is szeretne adakozni, több jótékonysági szervezetnél is megteheti. Kolontár önkormányzata nyitott egy számlát is, melynek száma: 11748090-15427298-06540009 . A Kormány pedig létrehozta a Magyar Kármentő Alapot, ide lehet utalni a segítő forintokat: 11794022-22222222 .

Örömmel közöljük továbbá a Mandiner blog felhívását is.