Vagyis majdnem. Még hátra van Cseh László 400 m vegyes döntője, ahová a második legjobb idővel került be. Hátha...

De a vizes vb-nek lassan vége. Elég jól zárunk, reméljük még szépítünk is egy kicsit. Persze lehetne fanyalogni, hogy "csak" egy aranyérem, de végre föl kéne fogni (minimum Peking óta), hogy már nem vagyunk akkora sportnemzet. És főleg az agyonpénzelt, a sportot iparként működtető nagyvadak mellett szépek ezek az eredmények. A úszókkal én elégedett vagyok.

A vízilabdázókkal kevésbé. De közben meg tudom, ez már - férfiaknál, nőknél egyaránt - egy másik csapat. Ettől azért még lehetne pontosan passzolni, mert alapvetően ilyen kis apróságokon múlott, de lesz ez még jobb is.

Tegnap este azért néztük a döntőt, és sajnos a szerbek nyertek. De csak ötméteresekkel, a spanyol ellenfél végig jobb volt, picin múlott csak.

Szintén sajnálatos, hogy az undormány Phelps is indult, de legalább nem nyert meg mindent. Ez az én szememben két lábon járó doppinglabor ismét bizonyította, hogy a sport sötét oldalának nagykövete. Hiába vannak világrekordjai és aranyérmei, semmit sem ért a sport igazi szelleméből. Egy viszonylag, ismeretlen, fiatal német, bizonyos Biedermann megverte. Erre őrjöngeni kezdett. Mit képzel ez a kyborg? Hogy csak ő nyerhet? Másrészt az idomárjával (some call it edző) háborogtak, hogy azonnal tilcsákbe a cápadresszt. Azt az eszközt, amit először pont Phelps hordott és amiben mindenkit megvert. Most, hogy mások is átvették a dolgot, sőt valaki egyszer az életben le bírta győzni a biorobotot, máris fáj nekik. Amúgy 2010. január 1-től tilos a használata. Aminek én egyébként örülök, mert természetellenes irányba vitte el a sportot.

Ugye, a poszt elején arra intettem a sportközvéleményt, hogy lépjen túl a régi beidegződésen, ami a magyar sporttal szembeni elvárásokat illeti, most viszont én leszek ósdi és vaskalapos. Egyszerűen nem bírom elviselni ezt a berlini olimpiára való mentalitást. Hogy csak a győzelem számít, és azért semmi sem drága. Csak ma nem a nemzetiszocialista eszménykép áll mögötte, hanem a pénz beteges imádata. Túl sok pénz van a sportban, és abból ilyen egészségtelen kinövések lesznek, mint ez a ostoba, jellegtelen úszógép Phelps, akinek még drogoznia is szabad. (Én akkor örökre eltiltottam volnam, mikor kiderült, hogy füvet szívott.)

Szóval ha ez lenne a sport jövője, akkor rám mint nézőre ne számítsanak! Nagy veszteség, gondolná valami nagyokos. Pedig a legnagyobb veszteség ebben a mediatizált, reklámokból élő világban a néző. Ha mi elpártolunk, és nem hagyjuk magunkat ezekkel a túlprofi dolgokkal elkápráztatni, akkor kénytelenek lesznek változtatni. Persze erre nem számítok, de szerencsére még kivonhatja magát az ember az egészből. (És ez már valamelyest máris megtörtént: egészen keveset láttam a versenyekből.)