2008. április 10. 15:38 - Reckl_Amál

No business like show business

A szórakoztatóipar irritáló figurái
 
Tudom, ha nem tetszik, ne nézzem. Nem is nézem, mégis látom ezeket a „produkciókat”. Ezúttal azt is elmondom, mi zavar bennük engem annyira, hogy még írok is erről.
 
Hurra, der Zirkus kommt!
(Első németkönyvem címe)
 
Aki látta a Carnivale című sorozatot, tudhatja, hogy a cirkusz bizarr környezet, csupa különös, többnyire romlott lakóval.
 
A mai vándorcirkuszok nem ennyire misztikus helyek. Sajnos a lakókörnyezetem (egy félbehagyott lakótelep) rendkívül alkalmas a sátor felállítására. Ezért évente többször megjelenik ez az ódivatú állat- és emberkínzó kompánia. Régi, színes autóikkal bepöfögnek az adott helyre, a sátor egy nap alatt elkészül, a lakókocsik körülötte képzeletbeli koncentrikus körökben parkolnak. A szabadon hagyható állatok békésen legelésznek.
Rég voltam cirkuszban, de hallom, hogy a műsor nem változott sokat: ketrecekbe kényszeríttet fogatlanul öreg vadállatok (sokszor még ők sem). Aztán a szokásos számok: bicikliző uszkárok, esetleg fakír, légtornászok (szép, szép, de minek?) és persze a kimaradhatatlan irritáció, a bohócok.
Róluk külön is érdemes lenne írni. Nem tudom, Gálvölgyi Jánoson kívül ki szereti őket. Én még ilyen élő emberrel nem találkoztam legalább is. Ripacs archetípusával állunk szemben: minden gesztusa eltúlzott, semmi igazi nincs benne, és semmi humoros. Pontosabban a ma már mást neveznek humornak. Na, nem mintha a mai magyar humoristák annyival jobbak lennének, de legalább nem azon kell kényszeredetten, ötszázadszor is nevetni, hogy Jancsi bohóc elcsúszott a véletlenül ottfelejtett/ a gonosz bohóc által otthagyott banánhéjon. Valójában az artista szakma tb-jéről van szó: a légtornából már kiöregedettek így valami értelmeset csinálhatnak. Na ja.
Járt az általános iskolába egy lány, de mindig csak a második félévben. Helyes, vékony, szeplős, szőke kislány volt. Nála szomorúbb gyereket soha életemben nem láttam. Pedig már egészen fiatal korától több saját száma volt, állítólag eszméletlen tehetséges artistának tartották. Egyszer az iskola is fölkérte valamelyik dögunalmas rendezvényéhez. Ott állt ez a jobb sorsra érdemes lány, és húsz hullahopp-karikát pörgetett a test különböző részein. Ügyes. És? Csak ezek a hülye karikák voltak neki: se hazája, se rendes családja (a teljes cirkuszi társulat kvázi családként él, azért az nem az), se értelmes dolga. Csak ez a sors, amely számára már akkor megpecsételődött. Kár érte!
 
 
Kíváncsi kamera – Pontosan ki is kíváncsi rá?
 
Ebben már nincs semmi költői. Soha nem is volt. Gyakorlatilag a világ legolcsóbb műsora, valódi és átvitt értelemben is. Csak ötlet kell hozzá és egy kamera, meg persze beavatottak.
 
A műsor lényege az áldozatok reakciója. Létre kell hozni egy furcsa szituációt, megtalálni a megfelelő áldozatokat, és mehet a menet! Elismerem, volt már a történelem során elmés ötlet. Például Sándor György jelenete, amikor a Burda szabásmintáján keresi az Oktogont. Hárman meg is mutatják neki.
 
De a Viasaton és klóncsatornáin látható műröhögéses baromságok nélkül elég jól meglennék. Ennek is több vállfaja van: a klasszikus változatban Jancsi bohóc szintű poénokra építenek. Lelocsolják az embereket, begipszelt lábbal rálépnek a tyúkszemükre, beleharapnak a kezükben lévő almába stb. Ennek eredménye először megdöbbenés, aztán vagy felháborodás, vagy vigyorgás. Nagyon vicces volt, remek móka!
 
Szintén a Viasat játssza végtelenítve a Pőre parádét (már a cím is vonzó, nemde), amely most Szexi kamera néven fut. Ezt az arcpirítóan kis költségvetésű műsort amerikaiak vették föl Oroszországban. A poén mindig ugyanaz: valaki hirtelen meztelen lesz, és ezen a prűd keletiek elszégyellik magukat/ kikelnek magukból/ röhögnek, de mindannyian láthatóan zavarban vannak. Lehet, hogy van olyan hely a világon, ahol ez vicces. Én ezen még mosolyogni sem tudnék.
 
Nyilván szólni kell a Kész átverésről is e témakörben. A műsor három korszakot élt meg. Show-nak indult a szintén szórakoztatóipari hulladék Boros – Bochkor páros feneke alá tolták, de Bochkor sajnos annyira gyenge a képernyőn, hogy egy-két végigszenvedett évad után a hivatásos hülye Jáksó követte őket. De hiába kapott új design-t a műsor, sőt kezdetben Bagit és Nacsát, így is megbukott.
Most Sebestyén Balázs, ismertebb nevén Balázs Show vezeti. Az MTV Europe-on is látható Punk’d koppintása fut most ezen a címen. Ún. celebeket tréfálnak meg általában otromba módon. A műsor egyetlen jó pontja, hogy tényleg nem kíméli ezeket a plasztiksztárokat, és nyíltan le is nézi őket. Ez ugyan egyrészt támogatandó, mert nyilvánosan máshol ilyet nem nagyon látni, másrészt viszont Nagyő Anikót lenézni azért nem akkora teljesítmény.
 
 
Idiótakultusz terjed a neten
 
Én most már tizenegy éve internetezem, városi is vagyok, elkényeztetett is, az orromat is fenn tudom hordani, ha olyanom van. (Másról sem szól a blog.) De egyszerűen nem jövök rá, mitől sztár Uhrin Benedek, Szalacsi bácsi, Polgár Jenő és a többi ilyen idióta.
 
Az, hogy páran röhögnek rajtuk, még megértem. Viccesek is a maguk hülye és/ vagy primitív módján. Egyszer. De hogy egyesek kultnak tekintsék ezeket a szerencsétlen fickókat? Hogy a Sziget Fesztivál felléptesse a nulla tehetségű Benedek bácsit, és a közönség paradicsomdobálás helyett ott pogózzék a minimális képességű, de magát szörnyen nagy művésznek képzelő öregúr playback-koncertjén?
Mi a vonzó ezekben a szellemtelen arcokban? Talán az, hogy kétséget kizáróan szánalmasabbak nálunk? Annak örülünk, hogy mi nem vagyunk ilyen hülyék?
Különösen zavarnak a hivatásos hülyék. Polgár Jenő ezreket szórakoztat, de a "jutalma" csak annyi, hogy egy egész ország tudja róla, mennyire hülye.
De Szőke András és Badár Sándor, vagy éppen a már említett Jáksó szépen megél abból, hogy játssza a hülyét.
Szőke régebben sajátos filmeket készített (Vattatyúk, Mogyorók bejövetele). Aki szereti a parasztságba öltött abszurdot, akár szeretheti is ezeket a filmeket. (Megfelelő hangulatban szórakoztatóak.) Badár nélkül meg szegényebb lenne a Kontroll kis csapata, az fix.
Mégis az általuk többnyire megformált primitív és buta sajátos logikájú alakok rettentően népszerűek. Erőltette és elcsépelt a figurájuk, és egyre kevésbé jól alakítják.
Jáksó valószínűleg egy meg nem értett zseni, legalább is láthatóan ez a kép él saját magában saját magáról. Szomorú, hogy ennek ellenére megelégszik a ráosztott felnőtt herpeszes Ödönke szereppel. Az ő produkciója: csúnya (vagyis annak mondják, egyébként annyira nem is), hülye és régi vicceket mesél, egyébként meg tudálékoskodik.
 
 Szóval marad az, hogy nem nézem. (De akkor meg túl sok időm lesz, hogy ilyen balgaságokat írogassak...) Nincs igazság a földön!
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr88419882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2008.04.16. 12:11:08

uuu de jó bejegyzés :) a cirkuszos különösen, pont így érzek én is. Még gyerekkoromban sem bírtam mosolyogni a bohócokon, komor pofával néztem a csetlés-botlásukat. Az állatos számoknál pedig mindig abban reménykedtem, hogy a ragadozó megeszi az idomárt.
Van egy új irányzat, az 'új cirkusz'. A bohócok nem piros orral, hanem valódi humorral szórakoztatnak. Ragadozók nincsenek, a klasszikus cirkuszból csak a lovakat tartották meg (ez is elég gáz, de legalább nem tigrisek). És a légiakrobaták újabban valóban jó műsorokkal készülnek. Példa erre a Cirque du Soleil, de a monacoi cirkuszfesztiválokon is lehet látni jó számokat.

A kínai cirkuszt egyenesen imádom. Nincs agyoncifrázva, telekellékezve. Az artisták ügyessége, kitartása a lényeg, a látvány. És van benne egy jó adag érzékenység, érzékiség és spiritualitás is.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.16. 12:23:21

Igen, létezik olyan, hogy cirkuszművészet. De azt nem a vándorcirkuszok művelik. Igazából sajnálom ezeket az embereket, semmihez sem értenek, nem is nagyon tudnának mást csinálni.

De legalább a gyerekeiknek adnának esélyt.