2008. március 05. 11:07 - Reckl_Amál

Március 9. - II. rész: Vizitdíj

Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?
 
A vizitdíjnak kicsit több értelme van, mint a kórházi napidíjnak. Ideális esetben jó mutatója annak, hogy melyik orvost hányan látogatnak, ill. kiegyenlíti a látogatottság közötti különbségek okozta aránytalanságokat. (Az, hogy egy háziorvosnál hány tb-kártyát adtak le, nem mérvadó, mert vannak olyan páciensek is, akik öt évente egyszer mennek el, mások meg havonta háromszor.) Főleg, hogy a háziorvosi praxis vállalkozás, tehát a feltételek egy részét a működtetőnek, vagyis az orvosnak kell állnia.
 
Vizitdíjból jóval többet szedtek be, mint kórházi napidíjból: összesen 11, 2 milliárd forintot. Ez ugyan jóval elmarad a várakozásoktól, de nagyjából fedezi az egészségügyi kormányzat által korábban lépcsőzetesen megnyirbált, majd megszüntetett állami támogatást. (Természetesen nem az összeset vonták el, de praxisonként átlagosan kb. 100 ezer forintot havonta.)
 
És ez a lényeg!
A vizitdíj ugyanis nem arra szolgál a valóságban, hogy az új bevétel segítségével javítani lehessen a szolgáltatást, hanem arra, hogy egy korábban elvett, tehát hiányzó forrást pótoljanak vele.
 
Természetesen a vizitdíjnak is van „pedagógiai” célzata. Le kell szoktatni az embereket a fölösleges orvoshoz járásról. Persze. De egyrészt így egy magát komolyan vevő kormányzat nem beszélhet, másrészt a magyarok nem túl jó egészségi állapotának egyik okozója, hogy akkor sem mennek (megyünk) el orvoshoz, amikor már itt lenne az ideje. A megelőzés nálunk csak szlogen, valójában nem könnyíti meg a mai egészségügyi rendszer annak a dolgát, aki csak úgy ki akarja vizsgáltatni magát. Ha kicsit eltérhetek a tárgytól, nekem még ötletem is lenne. Első lépésben például jutalmazni, ösztönözni kellene azokat az embereket, akik maguk hajlandóak előre gondolkodni. A Munka törvénykönyve ismer pár olyan esetet, amikor a munkavállalót föl lehet menteni a munkavégzés alól, adhatna két napot erre a célra is. Persze ez legalább olyan mértékben rontaná a termelékenységet, mintha szenteste nem dolgoznánk, gondolom. (Idén nem dolgozunk dec. 24-én, de előtte való szombaton azért munkanap van, nehogy már pihenhessenek az emberek!)
A megelőző vizsgálatok látogatottságát növelné, ha meg lennének szervezve ezek a vizsgálatok. Hétfőn elmenne a delikvens a háziorvoshoz, aki beutalná az általános kivizsgálásra. A beutalóval (Ne legyünk túl utópisztikusak!) egy hét múlva reggel 8-kor belép az első vizsgálat helyszínére, és délután kettőkor kilép az utolsó vizsgálatról. Mert ő ott akkor már bejelentett beteg, mondhatnánk, már egy héttel korábban tépett számot magának. Következő héten újra elmegy a háziorvoshoz, akinél ott vannak a leletek, és együtt megbeszélik a teendőket.
Ehhez képest tudjuk, mi van. Azt ugyanis egy dolgozó ember nem engedheti meg magának, hogy fél napokat várókban töltsön, alkalmanként 300 Ft-ért. És akkor még az egészségügyi dolgozók rossz modoráról, lekezelő stílusáról nem is beszéltünk…
 
Szóval akkor kelljen vizitdíjat fizetni, ha majd a szolgáltatás olyan színvonalú lesz, amiért szívesen fizetünk. A fapadosnak is csak jóindulattal mondható mai ellátásért legyen elég az, amit egyébként is beszednek tőlünk. Mert, és ezt főleg az SZDSZ agymosó kampányára válaszolnám, a szocializmus akkor jönne vissza, ha tb-járulékot sem fizetnénk. De fizetünk, és én nem egészen értem, miért kell kétszer. Pláne, hogy 4 millió ember természetesen mentesül – többségük nyilván jogosan.
 
Először talán jobban kéne a már meglévő pénzekkel gazdálkodni. Ezt is az elején kellett volna kezdeni. Számomra érthetetlen, hogy lehetséges az, hogy több mint egy évtizede létezik a tb-kártya, de még csak egy éve ellenőrzik a betegek jogosultságát. Ezt úgy kellett volna, hogy hamarabb vezetik be az ellenőrzést, de a türelmi időszak hosszabb lett volna.
Utána pedig – és erre akár a vizitdíj ún. jelképes összege alkalmas volna – kifizettetik a 300 Ft-ot a „potyautassal”. Ennek lehetne pedagógiailag értelme.
 
Azzal érvelnek még mostanság, hogy a vizitdíj összege fél doboz cigarettának felel meg. (Micsoda populista butaság!) Sajnálom, én nem dohányzom, úgyhogy a vasárnapi kérdésre újfent igennel fogok válaszolni.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr75366397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.