2008. február 28. 16:18 - Reckl_Amál

Az ember, aki nem akar tudni semmit

Michael Clayton – filmkritika
 
Elmés film. Szikár szerkesztésű, nem bőbeszédű a forgatókönyv. Sokat vár a nézőtől: folyamatos alapos figyelmet, a hirtelen ritmusváltások követését, alapvető társadalmi, politikai és jogi ismereteket. Számít az értő nézőre, olyanra, aki már látott olyan filmeket, mint az Erin Bronkovich.
A forgatókönyv egyébként bravúrosan van fölépítve. Alkalmazza a keretes szerkesztést, de ezt nem csupán a történet lekerekítésére használja, hanem igazából a néző megtévesztésére.
 
Sajátos (egyelőre teljesen érthetetlen) hangüzenet elhangzása közepette jutunk be a menő ügyvédi iroda éjszaka is nyüzsgő világába. Az nyilvánvaló, hogy valamilyen fennforgás van, de a következő képen már Claytont látjuk, amint elegáns, legalább ezer dolláros öltönyében mackóruhás fickókkal pókerezik.
Aztán hívást kap. El kell mennie valamilyen V.I.P. ügyfélhez, aki cserbenhagyásos gázolást követett el, és most neki áll följebb.
Clayton újra a kocsiban ül, és egy dombtetőn három lovat pillant meg, megáll, kiszáll a kocsiból, hogy megnézze az állatokat.
Mire odaér hozzájuk, az elegáns fekete kocsi a levegőbe röpül.
 
Aztán elkezdődik a történet. De továbbra sincsenek fogódzók. A jelenetek valahogy nem kapcsolódnak egymáshoz, az az ember érzése. Életképeket kapunk. Clayton elviszi fiát az iskolába, a fiú anyjának már más a társa. Egy mindenféle elfojtásokkal küzdő nő karrierje fontos lépcsőjéhez érkezik. Az ügyvédi iroda egyik sztárja (hatvanas éveiben jár már) a cég legfontosabb ügyének tanúmeghallgatásán meztelen vetkőzve szerelmet vall az egyik ellenérdekelt félnek (tizenhat éves lány). Clayton vetíti a menő csávót, közben viszont egy uzsorással alkudozik tizenkétezer dollárról, ez ráadásul a testvére hetvenötezrének csak első részlete.
Túl sok információ, amelyeknek látszólag nincs közük egymáshoz. A türelmetlen néző itt elbizonytalanodik. Miért kell nekünk ezeket tudni? Hát nem arra ültünk be, hogy egy ügyvéd megelégeli a tisztességtelen jogászszakmát, és fellázad ellene, de ez sokaknak nem tetszik, aztán majd legyőzi őket valahogy?
De. És pontosan ezt is kapjuk, de nem a szokásos, direkt amerikai módon, hanem körmönfontabban, cinikusabban.
 
Az emberi gyengeségekről szól a film, ha szereplői amerikai hősök volnának, akkor nem lenne az egésznek semmi értelme. Az első emberi gyengeség az idősödő sztárügyvéd bipoláris betegségéből fakad: ha rendesen szedte volna a gyógyszerét, nem esik ki ilyen csúnyán a szerepéből. Akkor nem érezte volna igazságtalannak azt az egyébként nem-jogász-szemmel égbekiáltó igazságtalanságot, hogy rákkeltő anyagokkal permeteznek mezőgazdasági területeket. Mert ügyvédként azt jelenti a profizmus, hogy az ember nem ítélkezhet ügyfele fölött, legalább is a film ezt suggalja.
Aztán a sztárügyvéd – pirulái nélkül – rádöbben az igazságra, vagyis, hogy a rossz oldalon áll. De sajnos feltűnően viselkedik, és így könnyű célponttá válik. Megrendezett öngyilkossága sokáig titkos cinkosának, Claytonnak sem tűnik föl.
Csak mikor a károsult lány (Tudják, akibe a sztárügyvéd „szerelmes” volt.) anyjától megtudja, a lány New Yorkban van, mert a közben meggyilkolt ügyvéd meghívta, hogy megmutassa a Bizonyítékot.
A sztárügyvédnek ugyanis azért kellett meghalnia, mert kezében volt az szigorúan bizalmas kormányzati dokumentum, amelyik kimondja: a kérdéses vegyszer rákkeltő. Ami ennél is kínosabb, annak az ügyvédi irodának az elnöke írta alá 1991-ben, amelyikkel Michael Clayton főnökei életben maradásuk miatt fuzionálni akarnak.
De mire a bérgyilkosok odaérnek, az iratot már nem találni. Mert – és itt jön be a néhai sztárügyvéd hiúsága, egy újabb kis aljasság – elvitte 3000 példányban sokszorosíttatni. Elég groteszk dolog: ez a több milliárd dolláros államtitkot tartalmazó dokumentum ott porosodik egy new yorki Copy Generalban lezáratlan papírdobozokban. Claytonnak elég egyet magával vinnie, ezzel már ő az első számú célpont.
Főnökéhez megy, aki nyolcvanezer dollárért megveszi Michael hallgatását. De azért biztosra mennek, mert az autóját fölrobbantják.
Visszaérkezünk hát oda, ahonnan az egész elkezdődött.
Csakhogy azt csak mi látjuk kétszer, hogy a robbanás pillanatában a megtört Clayton (aki épp akkor adta el halott barátját, és sok ártatlan ember sorsát) a lovakat simogatja.
A cég azt hiszi, Clayton is meghalt.
 
Akiről eddig még csak egyszer tettem említést, az elfojtásokkal küzdő nő. Karen szerepet játszik. Kifelé ő a legerősebb, leghatározottabb, már-már gépszerűen higgadt szuperjogász.
Belül a legbizonytalanabb ember. Minden szavát előre elpróbálja, mielőtt kimondja. Rettenetesen ügyel minden apró részletre. A külsejének is makulátlannak kell lennie. Elfogultan lojális főnökéhez, aki azonos azzal az úrral, aki annak idején aláírta a jelentést a toxinról, most pedig kiforgatná a károsultakat mindenből.
A cégért való elkötelezettségében attól sem riad vissza, hogy bérgyilkosokkal tárgyaljon, sőt a sztárügyvéd halálát meg is rendelje tőlük.
Gyengesége a bizonytalanság és befolyásolhatóság. Nem beszélve az eszeveszett karrierizmusról.
 
A legnagyobb hibát is Karen követi el. Amikor ugyanis nagyjából magához tér abbéli döbbenetéből, hogy Michael Clayton nem halt meg, alkudozni kezd vele. Briliánsan megírt része ez a filmnek. Az embernek az az érzése, hogy Clayton tényleg egyszerűen csak nagyot akar szakítani.
Hogy belenyugodott abba, szar ember. Akkor már legalább legyen gazdag!
De ő is tudja, hogy nem élvezhetné túl sokáig a pénzét, mert eltüntetnék a színről. (A bérgyilkosok folyamatos és nyomasztó jelenléte a filmben nem hagy kétséget.)
 
Egyetlen út van: ha lebuktatja az egészet. Ezzel persze elveszíti az állását (főnökei valószínűleg börtönbe is kerülnek) és csóró lesz, de legalább kiszabadul ebből a számára nagyon kellemetlen életből.
 
A nagyon jól megírt forgatókönyvet jó színészekkel játszatják (Tilda Swinton Oscar díjat kapott múlt vasárnap Karen megformálásért. George Clooney-t csak jelölték, de neki már van szobrocskája úgyis.). Mivel az író és a rendező ugyanaz a személy, nem nagy szó, hogy a tempót sikerült eltalálni: a történet váltakozó ütemű alakulását filmes eszközökkel is alá tudja támasztani.
 
Intelligens film, mindazoknak ajánlom, akik szeretik a meglepetéseket és a moralizálást, ám utóbbit nem valamilyen magaslatról teszik, hanem a józan ész alapján.
 
Értékelés: 8/10
 
 
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr38358249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zolimoni 2008.03.04. 12:12:54

1. Nagyon tetszett a kritika, bár a filmet még nem láttam....
2. Lehet, hogy csak utána kellett volna olvasnom, mert így már nem lesz poén : (

azért még megnézem, mert 1.