2008. február 19. 10:56 - Reckl_Amál

Időszerűtlen

http://index.hu/velemeny/jegyzet/tgm0218/
 
Az utóbbi idők egyik legjobb, legszellemesebb írását ajánlom kedves olvasóim figyelmébe. Fikció kategóriában aranyérmes lehetne.
 
Sajnos a valóság nagyon más. A tegnapi beszéd nehezen értelmezhető. Fogalmam sincs, kihez beszélt Gyurcsány, kit akart megszólítani. Azt hiszem, már ez nem is fontos. Mennek tönkre az idegek. Orbán múlt héten majdnem elsírta magát, amikor arról beszélt, hogy mekkora kudarc lenne, ha az öt gyermekét nem taníttathatná. Gyurcsány meg olyan témákról értekezik, amelyeknek semmihez sincs semmi közük. Egyedül Friderikusz Sándor értette meg, de hát ő nagyon megértő Ferivel a Miniszterelnök Úrral.
Az új szentháromság a tudás – munka – tulajdon, Arccal a polgárosodás felé! jelszó alatt. Kár, hogy arról nem esett szó, hogy a használható tudást miként akarja a kormányzat biztosítani, ahogy arról sem, mi a munkanélküliség ellenszere. Viszont a tulajdon! Valljuk be, a hármasból Gyurcsány igazi jó ismerőse. A javaslat szerint a nagy pillanatnyilag még főleg állami kézben lévő cégek olyan részvénycsomagokat bocsátanának ki, amelyeket bárki megvásárolhat, elérhető áruk miatt. Így a sima állampolgár pár ezer forintért polgárságot vehet magának, ezáltal stabilitás, biztonság kerülne az életébe.
A céllal persze mélyen egyetértünk; ki nem szeretne vagyont és biztonságot. De nem naivitás azt gondolni, hogy egy tízezer forint értékű részvény nyitja meg az utat errefelé? Nem cinikus egy kicsit az az elképzelés, hogy az amúgy is elszegényedett és eladósodott magyar embereknek Szerencsejáték ZRt. részvényekre van szüksége helyzete javításához?
Kétlem, hogy ezek a remek ötletek elő lennének készítve. Kétlem, hogy Gyurcsány elment ezekhez a nagy állami cégekhez, és velük egyetértésben kínálja föl részvényeik elaprózását. Kétlem, hogy bármilyen előzetes szakmai hatástanulmány készült volna. Nem, kedves Ferenc, az, hogy megkérdezi Kókát vagy Bajnait, nem számít annak.
Kérdés, hogy lesz-e ebből az egészből valami, vagy csak belefognak, aztán szépen elsikkad ez is, mint eddig minden lépés (100, 48 stb.). Kérdés, hogy végre sikerül-e egy olyan törvényt alkotni, amelyet ki lehet majd ugyan játszani, de nem azonnal és mindenkinek.
A legfőbb kérdés, hogy akarják-e ezt az emberek? Én nem tartozom a legszegényebbek közé, de nem akarok tőzsdézni, pláne olyan részvényekkel, amelyek nem egészen úgy viselkednek, mint az igaziak.
Persze sok szakértő optimista. Hisznek abban, hogy az emberek megértik, egyszeri befektetéssel folyamatos passzív jövedelemhez jutnak, ha tulajdonosi jogaik nem is lesznek. Szerintem a magyar ember olyasmire költi legszívesebben a pénzét, amit mutogathat a szomszédjának, szóval, ha a részvények nem világítanak a sötétben, esetleg nem jár hozzájuk egy Bódi Guszti kazetta, akkor nem lesz nagy keletjük.
Angliában egy hasonló program megreformálta a társadalom vagyoni elrendeződését. Csak alapvetően pont az hiányzik ennél az ötletnél is, mint a több-pénztáras eü rendszernél, a fizetőképes középosztály. Mert az, akinek napi gondjai vannak, nem részvényre költi majd a pénzét továbbra sem.
Legfőbb aggályom mégis az, hogy nem látom aktuálisnak a kérdést. Ilyesmivel el lehet indítani a kormányzást, de a befejezéshez nem ez az alkalmas út. Értem én, hogy az MSZP nem-cselekvés stratégiájához az illik a legjobban, hogy a miniszterelnök úgy tesz, mintha nem lenne semmi három hét múlva. Ennek ellenére vannak fontosabb kérdések, minthogy megpendítjük a Burzsoázia diszkrét báját a köznép előtt.
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr37345367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.20. 08:28:45

Persze, hogy tudtam. De egyrészt nem akartam az Iron Lady-t egy ilyen méltatlan hasonlatba helyezni. Másrészt meg akartam Neked hagyni az örömöt, hogy leírhasd a nevét! :)