2008. február 18. 13:05 - Reckl_Amál

Nyilatkozatok: két hazugság, egy igazság

Egész jó arány!

Érdekes dolgokat mondanak egyesek. Jó látni, ahogy egy örök második vonalbeli szépen halad előre a nagyok útján. Szórakoztató az a buta cinizmus, amikor az anti-politikus lebukik, de még kapálózik.
Ijesztő, amikor egy szakember drámai hangon beszél. Összeállításom Kiss Péterről, Kóka Jánosról és Demján Sándorról szól.
 
Az úttörő, ahol tud, segít
 
Kiss Péter pontosan azt nyilatkozta, amit vártak tőle. A magyar nép szégyelli magát az 1944-45-ös sajnálatos események miatt. Ennek ellenére az új-nyilasok újra erőre kapnak, de mi majd megakadályozzuk.
Miközben afféle hobbi-antifasiszta vagyok (hasonlóan gondolkodom, de nem teszek semmit), felháborítónak tartom, hogy már megint úgy érzi túlbuzgóságában egyik bal-lib politikusunk, hogy meg kell ostoroznia magát egész népe nevében olyan dolgokért, amelyekhez igazából semmi köze.
Egy mai politikus ne a múlton merengjen! Az az öregek dolga. Egy mai politikus nézzen magába, nem tehet-e ő vagy pártja is arról, hogy az „új-fasiszták” megjelentek!
Könnyű a dolgot Orbán Viktorra meg a Fideszre fogni. Orbán egyetlen bűne, hogy nem tud határozottan nemet mondani, és ezért sokan a szélsőjobbról abban a tévedésben élnek, majd az ő miniszterelnökük lesz 2010-től. Pedig nem! Orbán mindig leginkább magát fogja képviselni, akármivé is választják meg.
Kiss Péter szavai egyébként semmit sem jelentenek. Egy szürke ember szürkén nácizik egyet. Emiatt nem lesz soha az MSZP elnöke, mert a hiteltelen, lassan teljesen kiégett Gyurcsány még félálmában is jobban nácizik nála.
Persze az MSZP-től kitelik, hogy megválasztják, de akkor még annyira sem számíthatnak, mint amire a valóságban már megbukott Gyurcsánnyal. Kiss Péter még a bukáshoz sem elég jó.
 
Esetleg
 
Esetleg, felmerülhet a gyanú, hogy esetleg nem volt minden apró részletig tisztességes a tavalyi pártelnökválasztás.” Jó, nem lehet mindenki politikai géniusz, meg persze ott van a felsőbbrendűségi érzés, amit megkeresett milliók szültek, de azért ennyire nem lehet hülyének nézni az embereket.
Kóka János viszont fel sem tételezi a választókról (igaz, 98%-uk nem az ő választójuk), hogy minimálisan gondolkodnak, és nemcsak a kommunikációs csodagyerek kinyilatkoztatásai határozzák meg gondolataikat.
Kedves János! Itt bizony a lebukás esete forog fenn. Ha tetszik, ha nem, mostanra kiderült, amit egyébként sokan sejtettünk, hogy az elnökválasztás nem egészen tiszta verseny volt.
Nyilván az Ön politikai sikerei vitathatatlanok (a Fidesz szeretné is megköszönni, de Önök mostanában nem állnak szóba senkivel), de azért nem gondolja, hogy a rövid volt kissé az idő arra, hogy egész Borsod megye úgy Önbe zúgjon, hogy suttyomban a háta mögött csaltak Önnek.
Tudjuk, hogy Kókának gyakorlatilag semmi érzéke a politikához vagy a kommunikációhoz. De annyi emberi kvalitás lehetne benne, ha már lebukott, akkor veszi a kalapját.
Politikailag ő már úgyis halott: minisztersége sem volt sikeres, pártelnökként is csak annyit ért el, hogy lezüllesztette a pártot, amely nemcsak népszerűtlen, de ellenszenvesen elvtelen. Mai főbb arcai közül egyedül Fodor Gábor vállalható. A többieknek elég a nevét említeni: Horváth Ágnes, Demszky Gábor, Horn Gábor – és persze maga Kóka.
Most jött el a nagy kussolás ideje, ha már eddig nem sikerült egyszer sem, legalább most legyen egy kicsit elegáns!
 
Szenzáció! Valaki igazat mond!
 
Demján Sándor az ország leggazdagabb embere. Annak az országnak, amelyikről lesújtó véleménye van. A múlt héten több helyen elmondta, ha minden megy tovább ezen az úton, Magyarország zátonyra fut.
Persze a politikusok sok mindenért felelősek. Leginkább viszont, és ezzel végtelenül egyetértek, a semmittevésért. Közel egy évtizede semmi sem történik ebben az országban. Érthető, hogy lemaradtunk. Becsülendő Demjánban, hogy megoldást is kínál. Kár azonban, hogy erre nem sok az esély, de komorságát nyilván az is okozza, hogy ezzel tisztában van.
A megoldás az lenne, ha egy nagykoalíció, amely integrálná a magyar tudományos, kulturális életet is, együtt találná meg az utakat, amelyek kivezetnek a kilátástalanságból.
Nagyon elégedett voltam azzal is, hogy túl mert lépni a politikai életen, és ki merte mondani, bizony a magyar nép is felelős.
Kritizálta a magyar munkamorált, a magyarok pénzügyi analfabétizmusát, rossz helyzetfelismerő-képességét. Teljesen igaza van!
Mi magyarok nem szeretünk sokat és keményen dolgozni. Természetesen tisztelet a kivételnek (akikhez, úgy érzem, én is tartozom), de itthon mindenki állandóan csak kritizálja munkahelyét, munkaadóját. Az igazsághoz tartozik, hogy sokat van is miért. Elképesztő dolognak tartom, hogy még ma is sok főnöki székben ezer éves káderek ülnek, és még mindig nem értenek semmihez, még mindig nem ragadt rájuk semmi kultúra. Voltam olyan tárgyaláson, ahol honfitársaim stílusa, viselkedése miatt szégyelltem magam. Pedig velünk szemben nem valami nyugat-európai multi ült, csak egy általunk oly könnyedén lenézett Balkánról érkezett profi társaság.
Ami a pénzügyeket illeti, bár egyáltalán nem érint, egyszerűen csak dühít, amikor családok másfél évre eladósodnak egy hiper-szuper turmixgép kedvéért. Tényleg ennyire buta lenne a magyar vásárló, hogy nem érti, mit jelent a 165%-os kamat?
Demján nagyon nem kedves, de igaza van. Sajnos azonban figyelmeztetése pusztába kiáltott szó. Egy politikust nem hallottam erre reagálni. Nemhogy érdemben nem, de sehogy. El vannak foglalva a Magyar Gárdával, a senki által nem akart, de áterőszakolt tb törvényükkel, a népszavazósdival stb.
Sajnos azonban ezeket is mi választottuk. De tényleg nincs más!
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr79344016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.