2008. február 18. 13:50 - Reckl_Amál

Netajánló

Nem az életnek tanulsz
 
Link: http://index.hu/tudomany/ktsk080218/
 
Az idézett cikk arról számol be, hogy egy felmérés szerint, a kitűnő tanulók egész életükben húzzák az igát, míg közepes eredményű társaik gyakrabban töltenek be vezető pozíciókat.
Magyarázatul azt nevezik meg, hogy míg egy jó tanuló mindenben jó – kicsit, addig a közepes átlagú csak azzal foglalkozik, ami érdekli, abban viszont kimagasló lehet.
Múlt héten értekeztem a magyar iskolarendszer egyik fő problémájáról, a tanárok minőségéről. Kicsit ezt is érintettem, vagyis azt írtam, hamis példaképet sugároznak a gyerekek felé, emiatt sokakba beleivódik – néha alaptalanul – az egyetemi tanulmányok utáni vágy.
Ilyen fals elképzelés az is, hogy az a jó tanuló, aki minden tárgyból magas színvonalon teljesít. Nem is értem, ezt ki és miért találhatta ki. Teljesen abszurd.
Mégis sokan ezt várják el, sok szülő is, és maga a rendszer is.
A mai álláspiac szakembereket keres, sőt specialistákat. Nem baj, ha valaki tud idézni Villontól, de ha csak azt tudja, az a legtöbb munkában kevés. A bölcsészek között is az viszi valamire, aki több lábon áll, pl. tud fordítani. Ahhoz viszont egy terület szaknyelvének az ismerete is kell. A többiek egész életükben kevés pénzért végzik talán hálás, de meg nem becsült munkájukat. Ezzel sincs semmi baj. Azt nem szeretem, amikor emiatti frusztrációból egyesek gőgösek lesznek, és mindenkit lenéznek, aki hasznos munkát végez.
Szíven ütött azonban az a kitétel, hogy a szorgalmas, folyamatos tanulás mögött milyen lelki kínok állhatnak. Emlékszem rá tisztán, annak idején én is egyfajta „pajzsként” használtam a tanulást. Nem voltam túl népszerű tagja az osztálynak (utáltak). Úgy szereztem – ha átmenetileg is – szimpátiát, hogy biológia órák előtt a szünetben elmondtam az anyag lényegét pár embernek. Ehhez folyamatosan és pontosan tanulni kellett. Az eredmény nem maradt el: 1994. kerületi biológia versenyének győztese ír most ezen az oldalon.
Előnye ennek a sikernek nem lett semmi. Bár jó érzés volt egyszer az életben elsőnek lenni. De ettől nem szerettek jobban, csak még pontosabb beszámolókat vártak az óra előtt…
 
ÁllamFÉRFI
 
Egyik kedvenc, ezen oldalon is idézett blog kínálja most a következő pasi-értékelési lehetőséget. Most pártvezetők közül lehet választani.
Ki szexisebb? Gyurcsány trendi szemüvege mögött megcsillanó azúrkék szeme forrósítja föl a levegőt? Esetleg Vona Gábor őszinte magyar arca, kisfiús frizurája? Vagy Orbán Viktor még öreg néniket is sikítozó tinilánnyá változtató huncut mosolya? Csak nem Kóka János cuki beszédhibája, rajzfilmhősöket megszégyenítő mosolya? (Kóka eddig egy szavazatot sem kapott, ez már tényleg a vég!)
Gaybearsnél szavazhattok is.
Link: http://gaybears.blog.hu/2008/02/18/te_kit_valasztanal
 
Az én szomorúságom az, hogy az én kedvencem, Bajnai Gordon nem választható. Pedig…
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr77344094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.