2008. február 15. 13:38 - Reckl_Amál

A Nyugat Beckhamje: Tóth Árpád

A Nyugat szerzői mint férfiak – egy tv-műsor margójára
 
Némileg le vagyok maradva ezzel az írással, mert már kedden kellett volna vele foglalkoznom, ha teljesen aktuális lennék, de a téma is inkább a hétvégi könnyedebb hangvételhez passzol.
Másrészt mivel nagyon nem percemberekről van szó, talán tolerálható ez a kis késés.
 
Hétfőn olyan történt a királyi tv-n, ami talán még soha: a Kulturális Szerkesztőség gondozásában összeállítást készítettek arról, a nyugatos nemzedék tagjai milyen pasik.
Nemcsak nők nyilatkoztak a kérdésben (ráadásul többféle nők: színésznők, irodalmárok, fiatalabbak, nem annyira fiatalok), hanem megszólalt reklámszakértő, image-mérnök, sőt plasztikai sebész is.
 
Különös közös tulajdonsága volt a kiválasztott uraknak, hogy ugyan nem tekintették a nőket teljesen másodrendűnek, sőt feleségeik, szeretőik irodalmi szárnypróbálgatásait támogatták is néha, meglehetősen rosszul bántak a nőkkel. Ahogy Margitai Ági megjegyezte, „sok öngyilkosság száradt a lelkükön”.
 
Kritikaként két dolgot tudok felróni. A műsor készítőit azért illeti bírálat, mert teljesen fölöslegesen – nyilván a BBC történelmi dokumentumfilmjeinek hatására – dramatizálta a kordokumentumokat, vagyis az érintett nők fönnmaradt leveleit, naplóbejegyzéseit színészekkel játszatta el. Erre talán annyi mentség van, hogy olyan munkát ad a színészeknek, ami mégsem zsákbanfutó-verseny Fekete Pákóval. Egyébként elég furcsa, és képileg nem is korszerű. (Nyilván nem azt várom el, hogy Ady jegyese a McDonald’s –ban sírja el bánatát barátnőjének.)
A másik nekem nem tetsző dolog, hogy a nyilatkozók időnként eltértek a tárgytól. Kit érdekel pl. , hogy D. Tóth Kriszta esküvőjén az Esti sugárkoszorút szavalta legjobb barátnője?
 
De térjünk a tárgyra!
 
Adynak a képek alapján mindenki férfiúi őserőt tulajdonított. Ady szerintem nem szép férfi, de az arca jellegzetes és szimmetrikus. Szemei kifejezők, és szuggesztívek. Ezen a portrén - amelyet az image-szakértő a brand-építés tökéletes eszközének nevezett, joggal – valószínűleg azért réved a távolba, mert túl erős lett volna, ha egyenesen a lencsébe néz. Egy költöző, pláne, ha pózőr, mint Ady Endre, jobban illik a darvadozó, elmélkedő tekintet. Ez ugyan nem sikerült, mert bár félrenéz, annyira keménynek és határozottnak tetszik, hogy így is delejezi a képet nézőt.
Adyban egyébként nekem az volt mindig a legszimpatikusabb, hogy képes volt szakítani, ahogy szép emlékű magyartanárunk szokta volt mondani, „ a trubadúr szerelem hagyományával a magyar költészetben”. Vagyis a nőt egyenrangú félnek tekintette, és ha kellett, le is győzte. Legalább is amíg talált ez megfelelő partnert. Ilyen volt Léda.
Idősebb korára, nyilván betegsége előrehaladtával, már nem vágyott „héjanászra”, úgyhogy élvezetét inkább a gondoskodó, hűséges és alárendelt Csinszkában találta meg.
Érdekes tanulság ez. Ezek szerint az erős, bátor és okos férfiak nem nyomják el a nőket. Erre a gyengéknek („Már vénülő szememmel…”) van szükségük.
 
Babits az intellektuális típus. Nem annyira külsejével, mint szellemével hódít. Kortársai, sőt felesége írásai alapján bizonytalan, de kiemelkedően okos ember volt. Személyes tapasztalataim szerint költészetéért csak nagyon elvetemült bölcsészek rajonganak. Én személy szerint – lehet, ciki ezt így bevallani – soha sem kaptam rá az ízére, mert sok mindent nem értek.
Valahogy az a benyomásom – és ez csak egy érzés – férfiként is úgy viszonyultak hozzá az emberek. Ady „sztár” volt, és ma is az. Babits underground hozzá képest, csak értőknek való.
Ha külsejét nézzük, szikár alkatú, szigorú tekintetű embert látunk. Ennek ellenére vonásai korántsem olyan karakteresek, mint pl. Adynak. A kiváló Rippl-Rónai festmény kicsit túlozva ábrázolja, megerősíti, szögletessé teszi az arcot. Nyilván elrugaszkodik attól, hogy fényképhűségű arcmást adjon, szögletes, éles vonalai inkább utalnak személyiségjegyekre.
A bajuszt sem lehet kikerülni. Egyrészt abban a korban divatosabb volt, mint ma. De ennél többről van szó. Egyesek szerint a hangsúlyos arcszőrzet elfojtást, súlyos titkokat próbál elkendőzni. Babits-csal kapcsolatban mindig voltak pletykák biszexualitására utalva, amelyeket se nem erősítettek meg, se nem cáfoltak…
 
Szándékosan választottam egy viszonylag ismeretlen József Attila – portrét, mert a közismertek idején már eluralkodott rajta a betegség, és ezek meglehetősen zord képek.
Itt viszont félszegen, de gondtalanul mosolyog. Olyan, mintha egy érettségi tabló képét látnánk.
József Attila nehéz ember volt. Egész életében gyötörték démonai: apja korai és végeleges távozása miatt érzett fájdalom, a szegénység miatti kisebbrendűségi érzés, a szinte fizikai függés édesanyján, és nem utolsó sorban saját nem tisztázott szexualitása. Utóbbiról Czeizel Endre költőkről szóló nagyon érdekes munkájában azt írja, József Attila valószínűleg homoszexuális volt, de soha sem élt szexuális életet férfiakkal, mert ennek fizikai valóságától rettegett. Ez magyarázhatná, hogy gyakorlatilag minden kapcsolata bukás volt.
Nehezen megközelíthető, zárkózott ember benyomását keltette. A több emberrel mogorva volt, viselkedése, döntései öntörvényűek.
Elpusztította magát, mert csak így pusztíthatta el démonait. Izgalmas volt talán a benne ketyegő időzített bomba miatt. De azt is hiszem, nemcsak saját életét keserítette meg, hanem másokét is.
 
Karinthyt sokan csak a Nyugat „viccesemberének” tartják. Pedig őt is gyötörte az „ördöggörcs”, ahogyan a család férfitagjaira jellemző neurózist Karinthy Márton, az unoka nevezte. Azonos című regényében Márton egyfajta bipoláris betegséget ír le.
Valljuk be, Frigyes nem az a tipikus jóképű férfi, de valószínűleg egyúttal nem is fotogén. Arca inkább érdekes és jellegzetes. Vonásai durvák, de bizalomgerjesztők. Klasszikusan az az ember, aki a dumájával éri el a sikereit.
Azt mondják, nem foglalkoztatta a külseje. Sokszor kócosan, gyűrött ruhában jelent meg társaságban, ez akkor kifejezetten illetlenségnek, sőt tiszteletlenségnek számított.
Jól ismerem ezt a típust, mert az apám szakasztott ilyen volt. Örökké gondolkodott, nem volt alkalma a földi hiúságokkal foglalkozni.
Ha már választani kell, akkor inkább okos legyen egy férfi, mint simán szép!
 
Kosztolányi pont az ellentéte. A kor bármelyik filmsztárával fölveszi a versenyt. Szabályos arca, arányos, szépen ívelt orra és huncut szemei vannak. Van benne valami gyermekien kedves, és biztos vagyok benne, hogy azon emberek közé tartozhatott, akiket mindig fiatalabbnak hittek az emberek.
Irodalmi munkássága is nagyon kiegyensúlyozott. Soha sem durva, csak nagyon pontos, ami sokkal keményebb lehet, ha az igazságról van szó. Felteszem, precíz és maximalista ember lehetett, akinek nehéz volt megfelelni. Nehéz dolga van egy ilyen ember mellett bármilyen társnak.
Valószínűleg – nem utolsó sorban előnyös külsejének köszönhetően – tudta manipulálni a környezetét. Szóval ki tudta egyenlíteni apróbb aljasságait.
Külsejét illetően elég okos volt. Tudhatta, a vonzó megjelenésnek mindig vannak irigyei, ezért nem kérkedett vele. Erre abból az anekdotából következtetek, amikor a nyugatos feleségek kitalálták, rendezzenek szépségversenyt férjeik között. Az ötletet mindenki támogatta, Kosztolányit leszámítva. Ő tudta jól, nagy eséllyel elsöprő győzelmet aratna, de nem akarta magára haragítani az egész Nyugatot. Ügyes!
 
Végül Tóth Árpádról néhány szó. Ő az egyetlen olyan férfi a listán, aki kifejezette szép. A szó jó és rossz értelmében. A jót nem kell túlmagyarázni: szép, arányos vonások, kedves, meleg és intelligens tekintet. Ennek az árnyoldala, hogy arca talán túlságosan is szelíden szabott, orra nagyon kicsi, ami szintén nem túl férfias. Testalkata is inkább törékeny, mint erős. Összességében elég feminin jelenség lehetett.
Költészete is elég „nőies”. Klasszikus impresszionista, amely stílusról nekem mindig a nőiesség jut eszembe.
Az image-szakértő szerint Tóth Árpádot ma metroszexuálisnak neveznénk. De szerintem egyszerűen csak érzékeny a fickó. Ennek is megvan a sármja.
 
A pontozástól jelen esetben eltekintettem.
A Nyugatról szóló sorozat folytatódik. Hétfőn este 22:45-től Nyugat 100 címmel az m1-en.
Kérem kedves olvasóimat, mondják el véleményüket a fenti urakról, esetleg olyan költőkről, írókról, akikre itt most nem került sor.
10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr97340371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2008.02.15. 17:10:17

Gratula. Jó írás. A József Attila fotóért külön dícséret, végre nem a morcos-bajszos arcát látjuk "Attilá"-nak, ahogy Faludy Gyuri bácsi mondaná...

Nádasi Balázs 2008.02.15. 18:23:06

Érdekes, én nem olvastam Czeizel könyvét, és nem tudom, miből gondolta Józsefről azt, amit, de nekem egyik kedvenc költőm, úgyhogy kiváncsi vagyok... majd kikeresem. Ügyes blogbejegyzés, grat.

Nekroteka 2008.02.15. 18:26:54

Kosztolányi tökre bejön :P
Amúgy jó poszt, érdekes ilyen aspektusból szemlélni a Nyugatosokat! :)

Aadaam 2008.02.15. 18:27:15

Hmm... József Attila mint homoszexuális?

Nekem mindig "nőmeghajtásúnak" tűnt... ahogy írja, hogy Holott náddal ringat... ahogy leírja a kávéház előtt sétáló lányokat (verscím nem ugrik be)... Óda... Gyermekké tettél... utóbbi kettőről tudjuk, hogy nőknek irta.

Anyamodellt keresett volna? Lehet. Ott van egy 6 éves kapcsolata Szántó Judittal...

Engedje meg, hogy tegezzem,
Engedd meg, hogy hazakísérjelek
Engedd meg, hogy szeresselek

Nekünk így mesélték találkozásukat... aztán ott a literán a visszaemlékezések:

www.litera.hu/object.0b7a85af-f648-4fee-a7b4-0b9546698d30.ivy

Versben persze nincs sokszor szó róla. Talán természetesnek vette? Nem tudom. Levelezésében ír róla (Babitstól kér pénzt, felesége beteg, éheznek), jó kérdés... nem, nem hiszem, hogy homoszexuális volt.

Colette 2008.02.15. 18:36:23

Kedves Amál, ha tudnád idézni Czeizel idevágó sorait, pontos és korrekt hivatkozással, sok kérdésnek vehetnéd elejét! Pilinszkyről szokta mondani a doktor úr azokat a dolgokat, amiket te most Attilához fűzöl.

Igipop 2008.02.15. 22:26:22

Nagyon tetszik, amiket írtál, Amál.
Közben megtaláltam a neten a műsort is,
amire reflektálsz.
Nézzétek meg, akit érdekel a téma, nagyon vicces:

www.mtv.hu/videotar/?id=17756

kékkő 2008.02.15. 22:32:39

És vasárnap ,17-én meg is ismétlik, m1, 14.40. Így már passzol a "hétvégi, könnyedebb hangvételhez", nem, Amál? :)

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.02.15. 22:39:24

No, már azt hittem, sose jutok be.

Néhány dolog. J. A. látens homoszexualitásáról a professzor úr épp annyira meg van győződve, mint Pilinszkyéről. Vannak érvei, érdemes elolvasni!

Kosztolányi magával ragadó ember volt. Épp most olvasom a felesége emlékiratait. Azt hiszem, egyetlen mondat is kifejező: "Nem tudom, miért, de belém van idegződve, hogy ott, ahol férfi van, nem történhetik baj."

Babitsot én személy szerint a legnagyobb költők egyikének tartom. Rengeteg sora bennem él.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.02.15. 23:02:36

Ja, és még egy. A legújabb Babits-monográfia mottója egy Németh G. Béla idézet: "Babitsot egyszerűen nem értették."

Ja meg még egy. A Tímár Virgil fia c. regényében elég egyértelműen homoerotikus töltéssel átitatott vonzalom íródik le egy paptanár részéről egy növendéke iránt. Természetesen ez se "bizonyíték", csak érdekes.

No, sorry, hogy okoskodom. Tőlem is gratula. :-)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.16. 02:46:29

Most eléggé meg vagyok hatva, köszönöm a kedvességeteket.

József Attila szexuális orientációjáról Czeizel a Költők, gének, titkok c. fantasztikusan izgalmas munkájában ír (Lehet, hogy máshol is, én ott olvastam.) A hivatkozott rész a 164-166. oldalon található.

De valóban a teljes igazság az, mármint Czeizel Endre írását követve, hogy latens homoszexuális volt. Elnézést, ha pontatlan voltam.