2008. január 30. 15:46 - Reckl_Amál

Hülye gyerekek I. - Hülye szülők

Előre tisztázni szeretném: nem szeretem a gyerekeket.
De legalább ennyire nem szeretem a szüleiket sem.
Tegnap haza fele menet három babakocsis anyukának alakult úgy a napi dolga, hogy csúcsforgalomban kellett a lószállító-méretű kocsival fölszállnia. Mondanom sem kell a gyerekek ordítottak. Ezek a nők pedig semmit sem csináltak. Csak ültek ott kb. olyan arccal, mint Ady Endre a Szieszta Szanatórium udvarán készült fényképen. Amikor leszálltak, feltűnően csóváltam a fejem. Mi mást tehetne bárki az én helyzetemben?
Egy olyan képmutató társadalomban, ahol „a gyerek” a legfontosabb, de persze nem a saját gyerek, hanem „a gyerek” in general.
Állítólag a mai élet a mi vidékünkön gyerekellenes. Ezt a szakértők a játszóterek alacsony számával, és más hasonló érdekes mutatóval bizonyítják.
Szerintem ez így szamárság. A gyerekellenesség ugyanis nem az egy főre jutó csúszdák számával korrelál. Hanem attól függ, hogy a szülők, hogyan bánnak a gyerekekkel.
Sommás ítélet következik: rosszul. Sajnos nagyon sok olyan ember vállal gyereket, akinek nem való. De a gyerekszülést mint kötelességet belenevelik a lányokba. A fiúknak meg azt tanítják, nem is egészséges férfi az, aki nem nemzett gyermeket. Ez aztán mindenkit arra sarkall, hogy akkor is családot alapítson, ha erre – akárcsak ideiglenesen – alkalmatlan.
Nem beszéltünk a véletlenül született gyerekekről. Régebben, amikor még délutánonként otthon üldögéltem, néztem a német RTL talk show-ját Oliver Geisennel. Itt rendszeresen bent ültek síkhülye német kamaszlányok, akik 15-16 évesen szültek. A szokásos kérdésre, hogyan fogják fölnevelni a gyereket, mindig a szeretetről szóló óda volt a válasz.
Igen, a szeretet fontos, talán a legfontosabb. Anélkül akármilyen körülmények közé kerül a gyerek, akármit kap meg stb., sérült ember lesz belőle. De ahogy a német mondás is mondja, „Man kann aus nur Luft und Liebe nicht leben.” Vagyis önmagában ez sem elég. Arról nem is beszélve, kétlem, hogy egy kiforratlan személyiség tapasztalatok nélkül tud-e szeretni.
A szülői szeretet két alapköve ugyanis az áldozat és az elfogadás. Ezek forrása ugyan valóban a szeretet, de nem csupán az. Kell hozzá bölcsesség és tolerancia.
Itt vissza is kanyarodhatunk a fáradt arcú, boldogtalannak látszó kismamához. Vajon jót tesz-e egy egészen kicsi gyereknek, ha rengeteg vadidegen ember közé bekerül, és ott velük összezárva száguld? (Nem tudom, hogy az ember füle fiziológiailag képes-e érzékelni a sebességet ebben a korban már. De a hirtelen fékezéseket biztos érzi.)
Nem lenne jobb, ha ilyen helyzetben nem ezekbe az ormótlan babakocsikba fektetnék a kicsiket, hanem praktikus kenguruba bújtatnák a kicsit, aki ezáltal a mama szívdobogását és testmelegét is érzi. Így meg lehetne simogatni a fejét, ha fél. Szerintem ez megnyugtatná, de ha mégsem, egy kismama nem sietethet annyira, hogy ne tudna a következő megállónál leszállni, és megvárni, amíg a gyerek megnyugszik. Persze a legjobb az lenne, ha föl sem szállnának…
De nemcsak a buszra cipelik magukkal ezek a nők a gyerekeiket: kisgyerekek vannak a mozikban, az éttermekben és a nyaralóhelyeken. Nem nekik való helyek ezek.
Sok idegen ember, sok idegen szag és az egész környezet ijesztően ismeretlen. Nemrég olvastam, hogy több hónapig tart csupán annak a megértése és megtanulása, hogy a mama az nem én vagyok, hogy rajtam kívül létezik más. Ilyen sokkoló dolgokkal kell egy kisgyereknek megbirkóznia, és az anyjuk, aki egyszerre buta és önző, még ilyen extra stressznek teszi ki őket.
És minket. Mert ennek az önzésnek a másik végén ott vagyunk mi is, nem-gyerekesek. Ha valakinek gyereke születik, akkor meg kell értenie, az élete végképp megváltozott. Sok dologról le kell mondania. Néhányról végleg, másokról átmenetileg. Ez az ára annak, hogy valaki teljesíti az ember biológiai programját, a reprodukciót.
Ezek a nők azonban nem akarnak lemondani semmiről sem, egy percre sem. Nemcsak az egyszerű halandó, akinek nincsenek cselédjei, akik elintézik helyette a dolgokat. Az ún. híres emberek sem adják meg a módját az első éveknek. Heidi Klum 3 (!) héttel a szülés után már újra a régi formájában sétált végig a kifutón. De nem röstell a gyerekeivel reklámoznia magát. Ez eszközhasználat. Amikor a People magazinnak a család szentségéről kell egy sztori, beülök a gyerekekkel a fűbe, és úgy csinálunk, mintha… De ha divatbemutatóra hívnak, akkor majd a dadus lefekteti a kis Lenát.
Én, aki mindig is berzenkedtem az anyaszereptől, azt kérem: több méltóságot az anyaságnak!
Miért várja el bárki is a társadalomtól, hogy gyerekpárti legyen, ha az anyák sem azok?
Miért nincs annyi tisztelet és szeretet az emberekben a saját gyerekük iránt (amit cserébe persze elvárnak), hogy az ő érdekeik is számítanak?
 
Amíg ezekre a kérdésekre nincs válasz, addig ne várjunk semmit a gyerekektől sem!
14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr62317984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.01.31. 11:29:09

Köszönöm a kedves hangvételt, pláne a szívhez szóló befejezést! :)

Nem várom sem az államtól, sem a mengeléktől, hogy törvényekkel szabályozzák, ki szülhet és ki nem. Az embernek magának kellene (be)látnia, ha alkalmatlan szülőnek, mint ahogy például én is teszem.

Biztos naívnak tartod majd, amit most írok, de én azt akarom, hogy a közösségek (mint pl. egy konkrét busz járat utasai) "büntessék meg" az ilyen embereket. A nálam bátrabbak nyugodtan szólhassanak be ezeknek a nőknek, hogy nem ilyenkor kell mászkálni stb.
Az emberek persze be vannak oltva ezzel a gyerek marhasággal. Mit gondolsz, miért baj, hogy "fogy a magyar"? Mert ha kevesebben vagyunk, kisebb lesz a munkanélküliség is, és kevésbé lesz zsarolható ("régi" szóval élve: kizsákmányolható) a munkaerő. Ezért szajkózza a korrupt politika a gyerekszületés fontosságát örökké. Az egyház is az ipari forradalom óta védekezés - és abortuszellenes.

Egyébként pedig a demokrácia nem jó. Ahogy az idő telik, egyre kevésbé tartom értékesnek. Aki betartja a szabályait, csak szarakodni tud. Aki nem, az meg csak hazudja a demokráciát.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.01.31. 11:48:07

Mindjárt moderállak off topic beirogatásokért! :)

Giulliani visszalépett, McCain támogatja. Ez a kisebbik rossz. Az az idióta Huckabee (már a neve sem normális)talán még Bushnál is hülyébb, ami nagy szó a férjemről.

Most olyan a kínálat a republikánusoknál, mint múltkor a demokratáknál. Ki az a John Kerry?
De utálom, amikor valaki mellett az az érv, hogy kisebbségi! Mellesleg Obama nagyon populista. Tudom, hogy az amcsiknak ez kell.
Clintonné pedig ellenszenves, mint majdnem minden női politikus. "Margaeth Thatcher persze nem." Meg Merkel sem. De nem bírom az ilyen nyomulós nőket.

ON
Nem jössz pasikat pontozni? Emlékszem, hogy kiakasztottam a kis pisiseket, amikor '99-ben a vasútállomáson az előttünk elhaladó fiúkat osztályoztam. Mennyi kisfütyi, mennyi önérzet...!

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.01.31. 14:43:54

A gyerekek mindig olyanok, amilyeneknek neveli őket a társadalom. Azzal teljesen egyetértek, hogy a mai társadalom gyerekellenes, és ez (ahogy írod is) nem annyira abban mutatkozik meg, hogy nem szülünk gyereket (sokszor persze abban is), hanem a nevelés felelősségének elhárításában.

Ha belegondolunk, akkor az abortusz ennek csak a legszélsőségesebb esete. (Ha nem a nő megerőszakolásáról volt szó.)

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.01.31. 15:28:22

Kedves Dyson!

A gyerek-szülő viszony is a társadalom szerveződésének egyik eleme. Nem tudom leválasztani a társadalomról.

Szerintem a társadalom is gyerekellenes, amennyiben pillanatnyi, individuális értékeket helyez előtérbe. A gyereknevelés mindig közösségi értékekhez kötődik, hiszen kit érdekel a gyerek, ha úgyis csak egyszer élünk, és az számít?

(Azt nem állítom, hogy ez így rossz vagy jó. De az összefüggés szerintem elég kézenfekvő.)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.01.31. 15:49:51

Valószínűleg az a baj, hogy a társadalom az utóbbi időben nem mutat túl jó példákat a gyereknevelés terén.

Még valami.
Hol vannak a férfiak? A tanári pálya elnőiesedett, és alig találkozom olyan emberrel, aki büszke lenne az apjára, de legalább is szeretné. Ezért áll sajátosan sok nő a gyerek-kérdéshez.

rendesember 2008.01.31. 22:18:08

No lám, kimoderálja :-)))

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.01.31. 22:26:06

rendesember!

Kimoderálom, mert amit ti csináltok, az nem vita, hanem csak agresszív puffogás, ráadásul személyemben sértettek meg, erre meg ez itt pláne nem platform.

Természetesen téged is kimoderállak, a fenti okokból.

Úgyhogy, kedves olvasók, igen, itt valóban volt négy hozzászólás, amely engem durván sértegetett, azon az alapon, hogy nem ért egyet velem. Utóbbi szívük joga, ahogy nekem is a saját blogomon az olyanok moderálása, akik a véleményemért cserébe veréssel fenyegtnek.

RA

rendesember 2008.01.31. 23:23:17

„kisgyerekek vannak a mozikban, az éttermekben és a nyaralóhelyeken. Nem nekik való helyek ezek.”
„az anyjuk, aki egyszerre buta és önző”
„én azt akarom, hogy a közösségek (mint pl. egy konkrét busz járat utasai) "büntessék meg" az ilyen embereket. A nálam bátrabbak nyugodtan szólhassanak be ezeknek a nőknek, hogy nem ilyenkor kell mászkálni stb.”
Néhány idézet tőled. Ezek érvek?
Sajna tudomásul kell venned, hogy a nők többségének életük során van gyereke. Te egy nagyon ici-pici kisebbség vagy, aki aztán arra szeretné kényszeríteni a többséget, hogy ő alkalmazkodjon hozzád, te meg még be is szólhass. Kinyilatkoztattál valamit, amiről fingod sincs. Én is csak azt tudom, hogy milyen szülőnek lenni, de tisztelem az anyákat, és nem várom el tőlük, hogy ássák el magukat, ha gyerekük születik mondjanak le mindenről.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.01. 08:48:14

Látod, rendesember, ezzel már tudok valamit kezdeni. Örülök, hogy nem azzal zártuk a beszélgetést (nevezzük így), hogy mindketten hülyének gondoljuk a másikat, és a föld alá kívánjuk.

A természetes igény és jog, hogy bárkinek legyen gyereke. Ezt én senkitől nem vitatom el, írásomban arra akartam csak a figyelmet felhívni, hogy mekkora felelősség a gyermekvállalás. Én többek között azért sem szeretnék, mert félek attól a felelősségtől, hogy egy másik ember sorsát irányítom.

Nem kell mindenről lemondani, de azért az talán belátható, hogy ebben a speciális és átmeneti helyzetben, amelyben egy kisgyermekes anyuka van, változtatni kell a szokásokon. Ez sokszor lemondással jár. Ahogy a gyermektelenségnek is megvan az árnyoldala, és itt most nem a gyes hiányára gondolok.

Azt talán még el is ismerem, hogy bárkinek is beszólni, nem logikus. A viszályszításon kívül aligha lehet vele valamit elérni. De szerintem az igenis önzés, ha valaki semmit sem hajlandó változtatni az életén, ha anya lesz. Sok nőt látok, aki nem viselkedik ebben az állapotban sem anyához méltóan. És ezt én nem a gonoszság számlájára írom, hanem inkább a tudatlanságéra.

Valóban nincs gyerekem, de azért azt elmondhatom, ha valami zavar. Többek között ezért indítottam ezt a blogot.

bett 2008.02.03. 11:35:17

Kedves rendesember milyen ember vagy te ha csak úgy tudsz vitába szállni,hogy a túl bő szókincsedet moderálni kell.
Az ilyen szülőtől mentsen meg engem a jó isten

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.03. 14:20:28

Kösz, bett!

Ha valami miatt mégis bent hagytam volna azokat a hozzászólásokat, akkor az a cikkem illusztrálása lett volna, lám ilyen emberek nevelnek ma gyereket.

Annyit hadd mondjak, rendesember aztán kicsit lehiggadt, és másképp is megfogalmazta nemtetszését. Ráadásul őt is inkább egy másik kommentelő hergelte föl. Aki előtte szólt ugyanis hozzá, az volt aztán a minősíthetetlen.

Zolimoni 2008.02.06. 22:30:42

Hello!

Ez egy jó téma, mert sokmindenkivel egyet is értek, meg nem is. Egyetértek veled kedves Amál abban, hogy igen, a gyermekvállalás sok lemondással jár, amire a mai (bocsi, de sokszor túl)emancipált nők nagy része nem képes, csakazértis rángatják magukkal a gyereket mindenfelé. Két évesen, vagy alatta rádobják a bébiket egy repülőre is akár, hogy egy egzotikus vagy mediterrán nyaralásra magukkal vigyék, ami sokszor az eltérő higiéniai feltételek miatt még a felnőtt szervezetet is megterheli, de nem baj, mert jól mutat egy pálma alatt készült fénykép a családi mosolyalbumban. Ja, és a legnagyobb probléma, amiért ki kell állni, hogy a metrón is szoptathassanak.... Nem tudom, hogy ez a bizarr bizonyítási vágy miből fakad, talán a túlzó reklámok az okai, ahol a perfekt mami reggeltől estig ugyanolyan szuper, és szexi, és legalább annyira tökös is, mint egy macsó.
Legalább ugyanekkora probléma, hogy az anyák fáradtak. Egy nő vagy azért dolgozik, mert különben a család nem él meg az apa keresetéből (és a legtöbb családban ez a helyzet) vagy azért, mert karrierista, munkaholista, vagy mert emancipált, és bizonyítani kell, hogy egyedül is megáll a két lábán (ami egyébként nem elítélendő!!!), stb. stb. A lényeg, hogy lenyomja a napi nyolc-kilenc órát, utazik akár 1-2-öt vagy többet, vezeti a háztartást,stb. Mindig rohan, mindig csinál valamit, magára sincs elég ideje.... a gyerekeket meg a tv és a net neveli fel....Balász és Mónika, suli utáni főműsoridőben.....
Sok egyéb probléma van még, amit sorolhatnék, kezdve onnan, hogy miért is kell egy elsősnek mobil, milyen rajzfilmeket néznek a mai gyerekek, stb.... Én a nyolcvanas években voltam gyerek, és visszaemlékezve sok jó dolog az eszembejut, ami ma a legtöbb gyerek életéből kimarad. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, talán anyám kevésbbé stresszelt a munka miatt, vagy a munkahelye biztonsága miatt. Talán az élet volt nyugisabb, egyszerűbb, vagy ez az egész csak valami béna nosztalgia (?), nem tudom. Mindenesetre úgy gondolom, hogy ma a nők nem adnak elég időt maguknak a gyermekvárásra, a gyermeknevelésre, és túl sok minden marad, ami mindig fontosabb valaminél, aminél nem szabadna fontosabb dolgoknak lennie. Elfelejtjük, hogy az idő elmúlik, és vannak dolgok, amiket nem pótolhatunk be?
Tény, hogy a társadalom nem gyerekbarát, a város nem gyerekbarát, a villamos nem gyerekbarát, lassan az ember sem az.... Azt hiszem, hogy ha van kiút, márha kell egyáltalán, az ott kell kezdődjön, hogy én. Nincs világmegváltás, de ha én jobbá tehetek valamit, vagy valakit, akkor hajrá!
Egyenlőre ennyi.

Ui: az azért túlzás, hogy én beszóljak valakinek az étteremben, vagy a nyaralásomon üvöltöző gyereke miatt. Viszont az gáz, ha szülőként ilyen helyzetbe hozok másokat, hogy ez járjon a fejükben....

Na, most már tényleg ennyi mára.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.06. 22:54:33

Az ui-ban hivatkozott dolgot már visszavontam, mert beláttam, nem helyes megoldás.

Nem is a stressz hiánya miatt voltunk mi "vének" előnyben, hanem egyszerűen a folyamatos szülői jelenlét miatt. Ha én pl. rosszat álmodtam, sokszor elég volt az ajtóig elmenni, és a horkolás hangjától megnyugodtam, de ha mégsem, biztosan számíthattam arra, hogy megnyugtatnak.
Ez a biztonságérzés hiányzik a mai gyerekeknek, ezért ilyen idegesítőek, és később ezért válnak oly sokan közülük bűnözővé vagy drogossá.