Macbeth - filmkritika

Vallásos barátaimmal egy éjszakán át beszélgettünk a gonosz mibenlétéről. Arra jutottunk, hogy a gonosz legfőbb ismérve az értelmetlenség. Az öncélú rossz maga a gonoszság.

Macbeth tragédiájának velejétől sem idegen ez a megállapítás. Az rendben van, hogy Macbethet és feleségét a szélsőséges hatalomvágy sarkallja újabb és újabb gyilkosságra. De mire mennek ők a hatalommal? Semmire. Ennek a filmes adaptációnak a legnagyobb erénye ennek kiemelése és bizonyítása.

Macbeth győztes hadvezér, a király aktuális kedvence. Ám ő mégis az életére tör, hogy ő ülhessen a trónra, mert egyrészt jóslatban megígérték neki a trónt, másrészt felesége sikeresen felbujtotta. Innentől nincs is megállás: bárkit, aki veszélyesnek tűnik, eltesznek láb alól. Uralkodásuk semmi másról nem is szól, csak a bűntudat és a félelem elegyéből született tébolyról. Végül az újabb jóslat is beteljesül, és Macbeth természetesen mindent elveszít: a feleségét, a hatalmát és az életét is.

De az egész őrületnek nincs semmi értelme. Macbeth kiváló katona, de a politika nem érdekli, a pénz se igazán, a szex is csak a feleségével. Ha megkérdezné valaki, miért vágyik a trónra, valószínűleg nem tud válaszolni. L'art pour l'art hatalom ez. Sem megszerezni, sem megtartani nincs értelme. Mindenkinek csak bajt okoz, és Macbethék se tudják egy percig sem élvezni a hatalmat, bármit is értsenek alatta. Csak szenvednek. Először a bűntudattól, aztán a lebukástól. Ez a lebukás azonban nemcsak az elkövetett gaztettek miatt következhet be, hanem az is kiderülhet, hogy Macbeth csak jogilag király. Valójában semmit sem konyít az uralkodáshoz.

Macbeth jellemének fontos eleme, hogy nehezére esik a távlati gondolkodás. Katonaként hozzászokott a parancsokhoz; csatákat tud nyerni, de háborút nem. A királygyilkosság sem történne meg, ha a felesége nem utasítja ellentmondást nem tűrően.
A későbbiekben sincs semmilyen más megoldása, mint amit a harcmezőn látott, illetve Lady Macbeth nem sugallt.
Sőt, a jósnőkhöz is azért megy el újra, mert tőlük is inkább útmutatást vár, mint jóslatot. Őrület, de hiányzik a király!

Lady Macbeth ebben a filmben sokkal törékenyebb, mint amilyennek őt képzelni szokás. Csak a király megölésének a motorja, később már csak az új király józan bűntársa.
Neki könnyebb, alacsonyabb erkölcsi szintről csúszik lefelé. Ezért tovább is képes épelméjűségét megőrizni. A film legerősebb jelenete, amikor az egész udvar szeme láttára bomlik meg végleg Macbet elméje. Ezt felesége azonnal észreveszi, és próbálja menteni a helyzetet. Ám aki a legjobb barátjára és annak kisfiára bérgyilkosokat küld egy régi jóslat sajátos értelmezése miatt, az nem ússza meg ép ésszel, a lelkiismeretnek ára van.
A Lady lelke akkor vész el végleg, amikor a már rég teljesen őrült Macbeth saját kezűleg gyújtja meg a máglyát, melyhez egyik vélt politikai ellenfele feleségét és kisgyermekeit kötöztette.
A sokszor egyenesen dominaként megjelenített Lady Macbethekkel szemben, ez az érző nő azért erősebb és tragikusabb, mert látszik, ahogy elveszíti a kontrollt. A hatalom értelmét ő azért kapisgálja, de ő férje fölött akar csak uralkodni, neki ez valamiféle szexuális örömöt is okoz. De a következményekre nem gondol, csak amikor már nem tudja férjét irányítani. Ez egyébként a király brutális megölésénél bekövetkezik. Ez a Lady Macbeth nem nagyon hisz a szemének, amikor a skót uralkodót tényleg vérbefagyva látja.

Macbeth magányosságát tettei és saját elméje börtönében a Skót-felföld lélegzetelállító képei ellensúlyozzák; töméntelen sok friss levegő, végtelen szabadság. De a belső terek és az emberek ábrázolása is igen erőteljes, festményszerű. Noha nem lehet mondani, hogy a darab nélkülözné az akciót, dokumentumfilmes érzést kelt, amit látunk. Ez különösen azért érdekes, mert kezdettől fogva bizonytalan, mi valós és mi nem. És mindez aztán szinte valamilyen művészi igényű animációs filmmé alakul az utolsó jelenetre, amikor a végső összecsapásnál a vörös tűz hátteréből csak fekete sziluettek bontakoznak ki. Az őrület is így nyeli el a tudat utolsó darabkáit a végső pusztulás előtti pillanatban.

A természetfilmes látvány, a komoly történelmi előtanulmányok és a skót akcentussal elmondatott szöveg a szuggesztív színészi játék nélkül nem állnak össze Macbeth valódi énjének leleplezésévé. Nem egy démoni házaspárról van itt szó, hanem két emberről, akik önnön elképzelt nagyságuktól megrészegedve olyan dolgokat követnek el, ahonnan már nincs visszaút.

Értékelés: 8/10 - Néhol hiányosságok vannak a dramaturgiában. Aki nem ismeri a történetet, esetleg nem értette az összes összefüggést.