Az X Faktortól sokan várták, hogy valami paradigmaváltás következik be azáltal, hogy egy híján lecserélték a mentorokat. Nem történt ilyesmi. Tóth Gabi buta és harsány, ahogy várható volt. Szegény Szikora Robi eddig sem tűnt a legnagyobb szellemi magaslatnak, de ebben a műsorban végképp eloszlatja az intellektus bármiféle gyanúját. Alföldi Róbert is akármekkora korszakalkotó, azért szívesen tér vissza színészi kaptafájához, hogy eljátssza az igényes profit, aki, ha kell, kíméletlen is.

Szóval a műsor minden profizmusa ellenére nem képes fejlődni, nem halad semerre. Ennek jó jelzője, mennyi visszatérő jár újra és újra megmérettetni magát a zsűri elé. Annak ellenére, hogy nemcsak a csepeliek hallottak a múltkori győztes Oláh Gergő fiaskójáról, hanem mindenki az országban. Szegény hiába volt az előző viccszezon (amikor a Zámbó-palánta "tündökölt") kevés tűrhető énekeseinek egyike, két hónappal nem túl dicsőséges győzelme után le kellett fújni koncertjét a Csepeli Munkásotthonban érdeklődés hiányában. Hangsúlyozni szeretném: az X Faktor friss győztese volt.
Persze lehet, hogy épp Csepelen, a Zámbó-szörnyek főhadállásán még Frank Sinatrának se lett volna esélye...

Pedig akarnak újítani az RTL-nél, és nemcsak azzal, hogy végre megszabadultak a rinyabanya Keresztes Ildikótól. Most például zenekarok is nevezhettek. Az eddig látottak alapján egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy olyan a magyar könnyűzene fősodora, amilyen.
Az emberben ugyanis eddig motoszkált valahol a remény, hogy az igazán jó együttesek csak rosszul menedzselik magukat, de a garázsok mélyén készülnek a remekművek. Egy részük persze nem vállalja azt a megalkuvást, amellyel az X Faktor jár. De főleg a fiatalabbaknak még nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha megmutatják magukat.
Nem túl valószínű, hogy egy együttes nyeri az X Faktort; a fogalmak szintjén is kizárt ez a győzelem, hiszen ez a kis extra, ami a jó énekest sztárrá teszi, individuális dolog. Ráadásul az eddigi évadok összerakott énekegyüttesei legkésőbb a középmezőnyben elvéreztek - többnyire jogosan.
De egy húszévesekből álló gitáros-dobos hard pop-együttesnek ideális alkalom lehet a bemutatkozásra. Hátha lát valaki bennük valami fantáziát. Különösen jól csengenek párezer megtekintés, párszáz lájk a Youtube-on egy-egy profi körülmények között előadott saját szám alatt.

Ám akik az X-be jelentkeztek, azok eddig mind nagyon unalmasak és elcsépeltek voltak - jó esetben is. Igazi sufnizenészek, akik mellesleg, hobbiból elpengetgetnek a próbateremben, akikért a helyi csehóban mindig ugyanaz az ötven ember (köztük sok családtag és barát) rajong. De ennél - joggal - sosem jutnak tovább. Az örömzenélés létjogosultságát nem szabad megkérdőjelezni, de az is fontos, hogy ez nem X Faktorba való. 2013-ban az nem a berobbanás záloga, ha valaki egy az egyben előadja Billy Idol nyolcvanas évekbeli világslágerét, amelyet olyan zenegyilkosok, mint a Scooter, is képesek voltak közel húsz éve egyedien feldolgozni. Ezt a dalt változtatás nélkül előadni nem produkció, hanem iparosmunka. Az iparosmunka pedig az X Faktor fogalmának ellentéte.

Épp elég szomorú, hogy a magyar közönségnek nem alakult ki igazi zenei ízlése, nem kell ezt még azzal tetézni, hogy a mentorok elájulnak egy ilyen kamu dologtól. Bár annyira nem is meglepő. Alföldi nem tud valószínűleg túl sokat erről a műfajról, szegény Szikora bácsinak mindegy, Geszti csak egy idejétmúlt producer, Tóth Gabi meg akármire képes rázni a műmelleit. Az ilyen számok és előadóik sikerén látszik igazán, nem túl jó ez a zsűri sem.

A másik, ami feltűnt, az két tanár, akiket az első adásban mutattak. Egyiküket a műsor utáni első munkanapon ki is rúgták a munkahelyéről, mert vélhetően a Klebelsberg-kommandónak - ahogy szegény Szikora bácsinak is - túl sátánista volt a produkció.
A másik pedig egy tanító bácsi, akit a gyerekek biztos szeretnek, mert cuki, dehát azért mélyen elgondolkodtató, hogy valaki felnőttek között miért viselkedik ilyen cukin. Azért annyira mégsem együgyű, mint amilyennek látszik. A gyerekkártyát például parádésan veti be se íze - se bűze produkciója körítéseként: az egész osztályát felrángatta Pestre. Amiért menjen a fenébe!

A szolfézs-tanárnőt persze nem a hörgés miatt kellett volna kirúgni, ez a számomra értékelhetetlen, de metál szubkultúrában teljesen elfogadott "énektechnika" annyira sátánista, mint a Marilyn Manson nevű bohóc.
A probléma inkább az, eddig miért nem szúrta a szemét a tantestületnek ennek az identitászavaros, teljesen éretlen személyiségű lánynak a ténykedése.

Ő persze azt hangsúlyozta, a gyerekek szeretik, de nekem mindig gyanús, ha egy tanár a népszerűséget tartja sikernek. Persze, hogy szeretik a gyerekek, hiszen a tanárnő is gyerek még. Ez a fellépésén, a külsején, és a dalválasztásán is látszott.
Ahogy azon is, nem mérte föl, olyan helyen dolgozik, ahol egy ilyen dalért kirúghatják.

Márpedig tényleg szeretik a gyerekek, akkor nekik valószínűleg most fáj, hogy nem látják többet Timi nénit. Többek között ezért sem szabad túl bensőséges viszonyt kialakítani a tanítványokkal. Elég rossz lehet manapság amúgy is iskolásnak lenni, nem kell még ilyen érzelmi terhekkel nehezíteni a dolgot.
Dehát ezt hogy értse meg ez az arcpiercinges csaj, aki még azt sem érti, hogy aki tényleg tud énekelni, annak nem kellenek ezek a polgárpukkasztó, szülőszomorító hörgések, csak egy jó dal jól előadva?