A múlt hét két meghasonulást is okozott. Egyrészt mint gyalogos sosem gondoltam volna, hogy az általam eléggé utált emberfajta, egy bkv-s mellé állok majd. Sajnálom, hogy kirúgták azt a villamosvezetőt, akinek a számlájára valóban fel lehet írni a rossz oldalra egy helytelen pofont, a jó oldalon viszont ott az életmentés. A figyelmetlen nő ugyanis könnyen a vaskerek alá került volna leendő gyermekével együtt, ha a ma már ex-bkv-snak nincs kellő lélekjelenléte a vészfékezéshez. Senkit sem kellen megütni, de talán érthető a feszültség, amelyet a villamosvezető élt át. Ezt sajnos így tudta levezetni. Kétségtelenül hiba volt.
Ezzel a vélekedésemmel egy platformra kerültem Schobert Norbert fitneszguruval és ismeretlen emberek ezreivel, akik hibásnak inkább a nőt tartják.

Ennyire meglepett az is, amikor észrevettem magamon, elégedetten nyugtázom a Jobbik (!) pénteki parlamenti akcióját. Ami legalább akkora ciki, mint Schobert bármilyen megnyilvánulásával egyetérteni. Eléggé feszeng tőle az ember.

Dehát, ha egyszer igazuk van! A pénteki ülésnapon ugyanis újabb 2/3-os törvényt fogadott el a két kormánypárt. Az agráriumhoz nem értvén csak bemásolni tudnám sok-sok tiltakozó szakember véleményét, melyek közül kiemelkedik Ángyán József egykori fideszes szakpolitikusé. Ő az egyetlen gerinces kormánypárti manapság, aki ki mer állni ellenvéleménye mellett. Azt állítja, az új földtörvény szembemegy azokkal a célokkal, melyeket e téren a Fidesz a választások előtt a vidéknek ígért. Már most is gyanúsan sok olyan ember nyert el birtokokat, akiről inkább tudható, hogy valamely fideszes potentát környezetéhez tartozik, mint az, hogy értene a földműveléshez. Ez pedig csak fokozódni fog valószínűleg.
Az új törvény szerinte a nagybirtokosoknak kedvez, akiknek még termelniük sem kell, mert az eu-s támogatásokból jól el lehet lenni. Csak sajnos ez a tényleg ott és ebből élőket ellehetetleníti. Egy nagybirtok fajlagosan kevesebb munkahelyet teremt, és nyilván a saját érdekei szerint diktálja a tempót, nem pedig a családi őstermelőknek kedvezően.

Ráadásul ezt a törvényt sem lehetett csak úgy megalkotni, a végtelenségig lejáratott Alaptörvény őrködik immár a magyar termőföld fölött, ami persze ocsmány cinizmus. A törvény jellegéből adódóan csak minimális esély van a változtatásra, kétharmad kell hozzá. Ilyen többsége várhatóan egyelőre senkinek sem lesz a közeljövőben, a most kialakuló új földrendszer következésképp megszilárdul.

Bár minden ellenzéki párt tiltakozott ez ellen, az élen az LMP és a Jobbik járt, természetesen össze is boronálták őket, ami minden hajmeresztősége ellenére annyira mégsem abszurd, hogy ne ragadjon meg egyes fejekben.

Az LMP, illetve ma már a Párbeszéd Magyarországért színeiben Szabó Rebeka kitartó ellenállása is figyelemre méltó és becsülendő, ám csak a közéletet követők számára emlékezetes. (Sajnos. Egy normális világban az ilyen politizálásnak kellene eredményesnek lennie.)

Amit viszont a Jobbik pénteken csinált, annak van értelme manapság egyedül. Azt ugyanis minden híradó - még a szörföző csimpánzokra és a kocsmai verekedőkre specializálódottak is - leadta, amikor a Jobbik-frakció fölment az elnöki emelvényre, ott a transzparensét kifeszítette, és a hoppmester Latorczai János fenyegetőzésére sem volt hajlandó szófogadóan lekullogni, és méltóságteljesen asszisztálni, ahogy egy fideszfihez (a hazafi valami mást jelent) illik. Hanem bizony maradtak, sőt Latorczainak egy szinttel lejjebb, a szónoki pódiumról kellett vezetnie tovább a kaotikussá váló ülést. Közben pedig eltűrnie, hogy ezek a tiszteletlen nyikhajok még a csengettyűjét is elfoglalták, és vígan rázzák, miközben ő a Hazát szolgálja. Kontextustól függetlenül is igen élvezetes egy ilyen gőgös semmirekellő megszégyenítése.

Vagyis inkább megszégyenülése. Akár be is rekeszthette volna az ülést, csakhát a Fidesz törvénymalmai szigorú program szerint őrölnek. Ennek a törvénynek meg kell születnie minél hamarabb! Mégis kiszúrás lenne, ha be kéne rendelni az Orbán-válogatott az éj leple alá megszavazni a földtörvényt, ahogy ezt más fontos törvények megalkotásának vitájával tették. Hátha az ellenzék is aluszik...
Szóval Latorczai végülis levezette az ülést, a törvényt természetesen elfogadta a kétharmad.

Sajátos mellékízt ad a történetnek, hogy Orbán Viktor bár jelen volt, nem szavazott. Akik árgus szemmel figyelik, figyelmeztetnek, nem ez az első ilyen eset. Nyilván ha később gond lenne a törvényből (amit ezek szerint a kormányfő is el tud képzelni), akkor nyugodtan mondhassa, ő ugyan nem szavazta meg.
Ez egyébként megvillantja a mostani kormányzás igazi erkölcsi arcélét.

Az ún. demokratikus ellenzék közben a folyósón nyilatkozgatta a szokásosat. Biztos készültek már lélekben a balatonszárszói buli megnyugtató fészekmelegére, ahol aztán alaposan körbenyalhatták egymást, persze csak azután, hogy szétaggódták magukat szegény kis hazánk állapotát jól megvitatva, és a rettentő fasisztaveszélyt alaposan taglalva.

Pedig a fasiszták voltak most egyedül legények a gáton! Egyedül ők értették meg, a szokásos módszerekkel már semmit sem lehet elérni, ma megannyi elszabadult pumukliként kell zavart kelteni, ricsajozni, különben senki sem veszi észre egy percre se, hogy ismét visszaéltek a kétharmaddal az Országgyűlésben.

Nem biztos, hogy nekem kell szégyellnem magamat, hogy pár percig szimpatizáltam a Jobbikkal. (Bár a hazaárulózás nélkül is kibírtam volna.) Szégyellnie annak kellene magát, aki még mindig nem érti, hogy a finomkodó, ravaszkodó szövetségesdi ideje már lejárt. Vagy képes kiállítani épkézláb jelölteket a demokratikus ellenzék, vagy minden marad úgy, ahogy most van. Esetleg az aktív és közérthető Jobbik még nagyobb befolyásra tesz szert mint ellenzéki (?) párt. Márpedig hiába voltak most ügyesek, azért jobb lenne nélkülük.