Laci bácsi konyhája - műsorkritika
ATV, vasárnap 9:30

Benke Laci bácsi az egyik legelső tévés szakács Magyarországon. Még a Julis suliban tűnt föl, és tényleg szerettük. Nem sokáig. Laci bácsi ugyanis képtelen volt lenézését elrejteni az amatőr szakácsoknak szervezett főzőversenyen. Igazi nőgyűlölőként megvetette a háziasszonyokat, és hűen képviselte azt a nézetet, mely szerint a nő helye a szürke hétköznapokon a tűzhely mellett van, de ha a férfi főz, az már önmagában ünnep.

Most éppen az ATV-n terjeszti elavult tanait a tiszteletet parancsoló hagyományos magyar konyha jelszavát a képernyőn szinte kisajátíva. Pedig ezeket a hagyományokat legfeljebb az utóbbi évtizedek hívták életre, amikor is a régebben valóban legendás magyar gasztro-kultúra helyét átvette a maszekolós, nyerészkedős vendéglátás. Persze ezek a közelmúltat idéző helyek elsősorban a menedzsment rövidlátásának és tisztességtelenségének köszönhetően működtek így, de természetesen cinkos volt az éttermi gagyiban a személyzet is. De ettől még a konyhában a szakács az úr!

Laci bácsiról nem azt akarom sugallni, hogy a borjú bécsit pulykamellből rántja, nyilván az ő szintjén, pláne a nyilvánosság előtt, nem engedhetne meg magának ilyesmit. Ő ezt a gasztromutyit művészi szintre emelte, és erre okítja a rá kíváncsiakat is.

Sosem értettem, miért kell például egy olyan húslevesbe, amelyben van hús (csont) és mindenféle zöldség gazdagon, és idő is van az összes forralásra, ételízesítőt tenni. Miért kell, hogy mindennek egyforma műíze legyen? Mert az ételízesítő nagyon nem egyenlő a fűszerrel, mégcsak nem is kommerszre fazonírozott, tredi fűszerkeverék, hanem egyeníz azoknak, akik a biztonságos se íze, se bűze konyha hívei. Nagyon nem tudják így elrontani, de ezért feláldozzák az ízlelőbimbók valódi katarzisait is.
Ez egy kezdő háziasszonynál (akit Laci bácsi, ugye, lesajnál) elfogadható, de egy 2011-es főzőműsorban elvileg elképzelhetetlen. Ehhez képest Laci bácsi majdnem minden fogásba bőven beleszór a kis, szilvakék tasakból. Mestermenza.

Laci bácsi műsorának állandó eleme, hogy valamelyik alkoholista barátjának pincészetéből ajánl bort a pazarnak csak ironikusan, lakomának még úgysem nevezhető étkek mellé. A legutóbbi adásban azt mondta az ipse (sosem szerettem ezt a szó, de tudtam, egyszer eljön a pillanat, amikor szükség lesz rá, a borvirágos borszakértő lénye elhozta), hogy "innák". És ez a Laci bácsi-féle stábból senkinek sem bántotta a fülét, minden további nélkül lemehetett adásban.

Sunyi módon rájött, ha már ő nem modernizálható, hát el kell lesni valamilyen külsőséget a versenytársaktól. (Ez is nyilván régi beidegződés.) Így hagyományos konyhájában nem nép- vagy cigányzene szól, hanem latinos gitár. Pont, mint Stahlnál.

Tudvalevő, hogy Laci bácsi nemcsak főzőcsászár, de médiamogul is. Elsősorban a reklám és a marketing területén sikeres. A CBA egyik arca, de számos, kisebb nevű cég sem tudott jobbat kitalálni, minthogy a mackós szakács mosolyogjon a termékei mellett. Ezek közül a kedvencünk a Szülőföldem kenyere. Laci bácsi "őszinte szeretettel" ajánlja.
Természetesen a jó kenyér szép és fontos dolog. De miért pont egy szakács propagálja? Miért nem egy pék? Oké, sztárpékről én sem tudok, de ha a termék marketing értéke az, hogy házi, ősi, emberközeli, nem lenne-e jobb egy derék pék vagy éppen egy kedves nagymama, miért kell egy ún. híresember?
A jó étel mellé nem kell kenyeret enni. (A tunkolás persze ősi magyar és nagyon támogatandó szokás, de ez megint stílusidegen az eliteskedő LB-tól.)
Ezek az amatőr reklámok körbeszövik az adást. Annyira mindegy mindenkinek az egész, hogy ugyanaz a reklámfilm, akár kétszer egymás után is lemehet.

És, ha már itt tartunk, azt mondja Benke: "őszinte szeretettel". Na pont ez a kettő hiányzik a főztjéből és a műsorából. Valószínűleg ezért rossz.
Psota Irán Irén mondta egyszer, hogy aki szeret, az etet. Ez egy nagyon szép és egyben igaz gondolat. De Laci bácsi sajnos ezt vagy el sem sajátította, vagy már rég elfelejtette. Lelketlenül, ritmustalanul, rutinból főz. Semmi lelkesedés, semmi izgalom. Vontatottan beszél, sokszor másodpercekig gondolkodik a következő frappánsnak szánt, de valójában fáradt mondaton. A kioktató, figyelmeztető mutatóujjban és a dramaturgiailag értelmezhetetlen pillanatban összevont szemöldökben ki is merül minden mimika.

A mézes-mázos képmutatás irritál ebben a műsorban a legjobban. Laci bácsi zsarnoki énje néha kivillan a joviális modorosság álcája alól.
Egyszer akar jófej lenni (olyan nagypapásan dorgálósan), de közben meg képtelen levetkőzni azokat a manírokat, amelyeket az évek során szedett össze mint első számú szaktekintély.
Műsorának nincs koncepciója, nincs irányvonala, még a szerkesztés és az utómunka is csapnivaló.

Aki tényleg a tévéből szeretne megtanulni főzni, ne Laci bácsit válassza. Szinte mindenki jobb nála, tőle már csak annak fortélyait lehet ellesni, hogyan kell ellenszenves öregemberként unott végezni egykor kedvelt munkánkat.

Értékelés: 2/10 Szép edényei vannak. Árulja is őket.