Kivételesen meg kell dicsérjem az RTL Klubot, vagyis inkább a Házon kívül c. műsor stábját. Hosszú ideje ők voltak az elsők a médiában, akik végre nem valami halálos világjárvánnyal rémisztgették az embereket, felettébb komoly arccal, hanem körüljárták kissé a kérdést.

A rémhírek Ukrajnából érkeztek, és a műsor riportere végre próbált XXI. századi, felvilágosult emberhez méltóan foglalkozni a témával, nem utolsó sorban ennek tekintve nézőit. A riport azért is nagyon jól volt szerkesztve, mert a szokásos módon kezdődött: Ukrajnában még maszk sincs a patikában, nemhogy vakcina! Aztán szép lassan elmondták, miről is van szó.

Ukrajnában nem sokára választások lesznek. Az ottani politika nem ragad le olyan szájhősködéseknél, mint a miénk, ott nem riadnak vissza semmitől. Gondoljunk csak Juscsenkó megmérgezésére vagy a lefejezett újságírókra! Így az sem lehet idegen tőlük, hogy "kreáljanak" egy járványt, amelyet a nagyszerű kormányzat majd valahogy visszaver. A hangsúly a valahogy szón van. Mert a Leia hercegnőre hajazó miniszterelnök-asszonynak fontosabb volt a kampánnyal bíbelődnie, mintsem hogy fölkészüljenek a járványra. Az ukránoknál nem azért tombol a járvány (amelynek csak egy része H1N1), mert olyan szívós, olyan kemény. Hanem, mert az alapvető felkészülést sem tették meg. Ennek fényében a magyarországi katasztrofálisan kommunikált, ügyetlenkedő intézkedések annyira nem is tűnnek rossznak.

A ukrán helyzet kulcsát aztán a tegnap esti híradóban el is mondták. Svájc és az USA már küldi is a vakcinákat - milliós nagyságrendben. Erről van szó.

Nekem mindenesetre nagy tanulság - és éppen ezért memorizálom is - hogy a híradókat manapság már csak fenntartással lehet nézni. Magyarországon eddig öt ember halt bele az új típusú influenzába. Ennyien a "normál" influenza áldozatául is esnek, ez bár szomorú, de nem súlyos. Ráadásul mindegyikük súlyos beteg volt. Olyan eset még nem fordult elő, hogy valaki makkegészségesen megkapta a betegséget, majd ágynak esett, és aztán meghalt.

Amit a híradók - különösen a Tények - művelnek, nem több rémhírterjesztésnél. Én immunis vagyok az ilyesmivel szemben, de sok ember egyenesen retteg. És miért? Hogy pár hülye magát újságírónak képzelő felolvasóművész komolyan, jelentőségteljesen nézhessen a kamerába. Nekem, ha egy ilyen eleve szürke, jellegtelen alak, mint Pachman Péter, a világvégét jelenti be, akkor sem lesz tőle több vagy érdekesebb.

És persze azért, hogy a már sokadik vilgáméretű pánikkeltésből élő gyógyszergyárak nagy kegyesen - és sok-sok pénzért - vakcinát küldhessenek az olyan szerencsétlen embereknek, akik sajnos egy olyan vacak országba születtek, mint Ukrajna. Szépen meggazdagszanak rajta, ami önmagában nem baj. Csak a körülményeket tartom aggályosnak. A felduzzasztott hisztériát, és azt, hogy most a jótevő képében akarnak tetszelegni.

Én természetesen nem fogom magam beoltatni. Pedig a munkahelyemen ingyen lehetett volna. Nem a mellékhatások miatt nem kérek belőle, hanem mert nem hiszek ebben a járványban. Utoljára gyerekkoromban oltottak be influenza ellen, és azóta egyetlen egyszer voltam beteg. Nincs erre semmi szükség. Ha mégis beteg leszek, majd kiheverem.

Egyébként pedig meglehetősen unom már, hogy minden nap azt kell hallgatni, hogy egy (!) újabb ember megbetegedett. Kit érdekel? Múltkor egy gyerek, aztán hétvégén egy terhes nő. Annyira utálom ezt a bulváros méricskélést is. Ha egy harmincöt éves férfi fertőződött volna meg, az nem lenne baj? Az ember ilyenkor feltételez egy titkos pontrendszert: harmincas férfibeteg, valószínűleg két hét múlva fölépül - 1 pont, 12 éves gyerek - 5 pont, terhes nő - 10 pont, celeb - 100 pont, terhes celeb - 1000 pont. És a kereskedelmi tévék a járvány lecsengésével összeadják a pontjaikat, és kihirdetik a győztest... A TV2 meg végre valamiben győzhet, ha már normális műsort képtelen csinálni.

Egy ideális világban a következő hír az lenne, hogy a betegek meggyógyultak. De nem élünk ideális világban, úgyhogy addig nekem az marad, hogy a híradók első három percében leveszem a hangot.